Pofonra vágyott a Societas?

Nem tudom, ki az, aki szervezi a baloldali ifjúsági szervezet, a Societas megmozdulásait, de láthatóan egyetlen dolog lebegett a szeme előtt: be kell kerülni a hírekbe. És úgy tűnik, máshogyan nem megy, mint hogy minél gyakrabban tegyék magukat nevetségessé. Most éppen a Jobbik székháza előtt.

Könnyen lehet egyébként, hogy mártírszerepre vágytak, remélve, hogy a Jobbik felbőszült emberei majd jól pofán vágják őket, és lehet majd siránkozni a kamerák előtt, lobogtatni a kórházi látleleteket.

Mert más célt nem nagyon lehet kibogozni tegnapi akciójukból. Persze, lehet indokolni, hogy a demokratikusan gondolkodóknak kötelességük fellépni a szélsőségek ellen, de ezzel a módszerrel ők sem lesznek különbek.

Hiszen a szélsőségeseket éppen az utcai handabandázásuk, hangoskodásuk, akciózásuk, és a tartalom nélküli politikai lózungok hangoztatása jellemzi. Érzelmekre, ösztönökre alapoznak, és ebben nehéz legyőzni őket. Sőt, nem is szabad, mert ezzel bizonyítják igazi valójukat.

Nem tudom azt sem, hogy kinek szánták ezt az akciót. Hiszen a politikai marketing egyik alapvetése, hogy elsősorban a saját, potenciális támogatókat kell megnyerni. Ezt pedig nem megy úgy, ha az ellenfél eszközeit használjuk, mert akik őket elutasítják, valószínűleg éppen ezek miatt az eszközök miatt teszik. Legalábbis részben.

Így marad az eredeti feltevés: be akartak kerülni a hírekbe. Hiszen aki nem jelenik meg a médiában, az nem létezik. Erre az egyre valóban jó volt az akció, de csak erre. Arra semmiképpen, hogy növelje a népszerűségüket, esetleg támogatókat szerezzen.

Ahhoz hiteles és önkritikus politizálás kellene. Aminek nem látszik a nyoma sem. Így nem kell csodálkozni, ha a szélsőjobb még egy parasztlengőre sem méltatja őket.

2 thoughts on “Pofonra vágyott a Societas?”

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.