Nem tudom, olvasta-e valaki Török Gábor sztárpolitológus bejegyzését arról, hogy hiába figyeli valaki a politikusokat, az igazi történések nem a felszínen történnek. Hanem ott, ahová nem láthat bele az, aki nincs benne a dolgokban.
Török arra reagált, hogy az atlatszo.hu megírta, a mai napig működik a Simicska-Puch tengely, mivel mindkettőjük neve felmerül egy ügyben, ami arról szól, hogyan lehet kiszivattyúzni a pénzeket a Szerencsejáték Zrt-ből.
Persze, rögtön jöhetnek a kommentek, hogy ezt mindenki tudja, és mindig is így volt. Azért pontosítanék. Nem tudjuk, legfeljebb sejtjük. És azt is, hogy a politika tulajdonképpen erről szól.
Az egyetemen azt tanítják a leendő politológusoknak, hogy a politika nem más, mint érdekek vezérelte folyamat, amelynek célja a hatalom megszerzése vagy megtartása. M. Weber jó régi megfogalmazása érvényes a mai napig, de ez is csupán a felszínen zajló folyamatokról szól.
Van egy megfogalmazás arra is, mit is csinál egy politológus. Olyan, mint egy kisfiú, aki a hangyabolyt figyeli, azt, hogyan mozognak abban a hangyák, melyiknek mi a feladata, hogyan működnek együtt, hogyan élik mindennapjaikat.
Nos, ez az a szint, ahol a politikai elemzések zajlanak.
De a hangyabolynak is van egy olyan része, ahová a kisfiú nem láthat bele. Akkor sem, ha – ne adj isten – egy bottal feltúrja a belsejét. Nem látja, hogy mit csinál a királynő, mikor választják ki a petékből a dolgozókat, a katonákat, a heréket. Hogyan kapnak eltérő gondoskodást, azért, hogy képesek legyenek ellátni későbbi feladataikat, és csak azokat.
Így a politológus megelégszik azzal, hogy a nagy nyilvánosság előtt zajló dolgokat figyelje és elemezgesse. Ami nem más, mint hogy elfogadja azt a feladatot, amit kiosztottak számára. És csak azt.
Ebbe a langyos tóba dobott most követ az atlatszo.hu. Mert ettől kezdve keresni kell az igazi mozgatórugókat, már ha komolyan vesszük ezt a szakmát. És ez rettenetesen nehéz dolog, mert érdekek sérülhetnek, és a politikusoknak a hatalom megszerzése, megtartása mellett nagyon erős az érdekérvényesítő képességük is, ráadásul törvényeket is hozhatnak.
De gondoljunk bele, mi lenne a sokat hivatkozott közvélemény reakciója, ha egyszer elkezdené valaki kiteregetni a szennyeseket. Felháborodna, jósolhatom. Védené a saját maga által preferált oldalt, gyalázkodással vádolná azt, aki kritizálja, ugyanakkor teljes mellszélességgel követelné a másik oldalt negatív színben feltüntető információkat.
Mert a társadalom nem más a politika számára, mint működési terep és energiaforrás. Nem a politikai cselekedetek tárgya és célja, csupán hivatkozási alap és eszköz. Nem csak Weber, de már Platón és Arisztotelész is felismerte mindezt.
Eddig, pontosabban tavaly tavaszig hallhatólagos megállapodás volt a két szembenálló oldal között. És ezért elégedtek meg az elemzők azzal, hogy a szakirodalom 30-40-60 évvel ezelőtti megállapításait vetítsék rá a jelen dolgaira, mondván, ők elvégezték a munkát.
Érdekes lesz, ha egyre több wikileaks vagy atlatszo.hu kezd el működni. Érzik ezt a veszélyt a politikusok is, ezért is van, hogy egyre erőteljesebb a mindent ellenőrizni és szabályozni vágyó szándékuk. Mert még a végén a szélesebb publikum is meglátja, milyen is a politika igazi arca.