A jobboldal elégtételt vesz Schmitt kicsinálásáért, a baloldal megszabadul az őszödi rémtől. De ennél azért bonyolultabb a dolog.
Nem akarok azon elmélkedni, hogy mi a különbség egy kisdoktori disszertáció és egy főiskolai szakdolgozat között. Van különbség, de a lényeg ugyanaz. A plagizálás mindkét írásműnél bűn. És innen nézve sincs sok különbség. Gyurcsány valószínűleg könnyebben végezte el a főiskolát a többieknél, mert szerepe volt a KISZ-ben. Schmitt könnyebben kapta meg a doktori címet, mert tisztsége volt a MOB-ban, és különben is ismert ember volt. Hátszél és következmény mindkettőnél.
A különbségeket máshol kell keresni. Egyrészt Gyurcsánynál nem bizonyosodott be a plágium, ennek ellenére a jobboldal már tényként kezeli a dolgot, és ez átszivárgott a köztudatba is. Schmitt ügyét csak akkor hozta nyilvánosságra a HVG, amikor bizonyítékaik voltak, a jobboldal mégis túl sokáig védte őt. Gyurcsánytól azt követelik, bizonyítsa be, hogy nem plagizált, Schmittet arra biztatták, védje meg magát.
Kövér László szerint senkiházi tollforgató terroristák, akik nyilvánosságra hozták Schmitt plágiumát. A Hír Tv bizonyítatlan vádjait viszont tényként kezeli a jobboldal és annak sajtója.
Mi is jön le ebből? Egy jól szervezett karaktergyilkosság, ami nem is olyan ritka a mi kis politikai életünkben. Ha – tegyük fel -, Gyurcsány tisztázza magát, akkor is rajta ragad a bélyeg, Schmittet pedig valóságos Grál-lovaggá avatták a lemondása után. Persze, erről szól a politika, legalábbis az a része, amibe nem nagyon szeretünk beletekinteni. A machiavellizmus máig is élő eszme, alkalmazzák is rendesen. A cél szentesíti az eszközt, ugye.
A cél mindkét esetben ugyanaz volt. A célszemélyt el kell tüntetni a politikából. Schmittnél valamennyire sikerült, de ő azért ott lesz a háttérben, a MOB-nál megtartotta tisztségét. Gyurcsány teljesen ki akarják golyózni, ha ügyesek, vagy ha Gyurcsány bénáskodik, sikerül is. De menjünk vissza a hasonlóságokhoz. Elképesztő, mennyire hasonlítanak Gyurcsány reakciói Schmittéhez. Tagadás, értetlenség, fenyegetőzés. És lehet, hogy ezért lesz hasonló a sorsuk.
De ha már a célokat említettük, próbáljuk megnézni, mi lehetett az ok. Schmittnél nem kellett karaktergyilkosság, megtette azt ő maga. Az évtizedeken át tartó simulékonysággal, a színek változásával, a lojalitás magas fokával. De ez még elment volna, viszont a sorozatos „álamfői” bakik, és az aláírógép szerepének vállalása miatt kellett eltávolítani.
Azt valószínűleg senki sem gondolta azonban, hogy milyen lavinát indít el a dolog, pedig a jobboldal bosszúvágya érzékelhető volt. Elsőre az nem világos, miért éppen Gyurcsány. Hiszen nincs komoly pozíciója, egy, a mérésekben alig megjelenő párt vezetője, akinél az is kétséges, bejut-e 2014-ben a parlamentbe. De sokak, és valószínűleg a Fidesz-vezérkar (OV) szemében is, ő az igazi ellenség, a baloldal vezéregyénisége, akinek ahhoz is volt mersze, hogy nem csupán egy tévévitában, de egy választáson is legyőzze Orbánt. Úgy érzik, ha ő eltűnik, akkor minden sima, és kellemes lesz.
Tegyük hozzá, azért Gyurcsány is magas labdákat dobott fel. Nem is annyira a suta és elhibázott védekezésére gondolok, hanem arra, hogy korábban is sikerült már negatív képet mutatni magáról, ami ha a saját híveket nem is bizonytalanítja el, de az ellenfél kezében gyilkos fegyver lehet. És az ő kiiktatásával több célt is elérnek. Megszabadulnak az ősellenségtől, bebizonyítják, hogy a másik oldalon is vannak plagizálók, és megint csak el tudnak mondani mindenféle negatív dolgot a baloldalról.
És, hogy a baloldalnak miért lenne jó, ha Gyurcsány eltűnne? Megszabadulnának az őszödi rémtől, és láthatóan az MSZP arra számít, hogy a DK-sok visszatérnek és visszahozzák azt a 3 százaléknyi potenciális szavazót is, akit elvittek. Nem tudom, megfordult-e Gyurcsány fejében a távozás gondolata. De nem tartom valószínűnek, hiszen ezzel azoknak kedveznek, akik őt a pokolba kívánják. Jobb- és baloldalról egyaránt.