Baloldali kerekasztalt alapítottak a baloldali pártok – írja a nol.hu, megszellőztetve a nagy titkot. Először médiahackre gyanakodtam.
Hogy miért is? Mert a cím simán súrolja a bulvárszintet, ahol annál nagyobb a kíváncsiság, minél bensőségesebb a mondandó. Mint amikor bebámulhatunk a celebek hálószobájába. Ez az érzés mozgatja a bulvárfogyasztókat.
És, ha jobban belegondolunk, kell is némi trükk, hogy a hír elérje az ingerküszöböt. Mert egyébként ki a fenét érdekel, hogy mit csinálnak a furcsa nevű, közvélemény-kutatásokban meg sem jelenő, nosztalgiázó baloldali pártok. Ma, amikor a baloldali kifejezés pejoratív értelmet kapott a közbeszédben.
Nem is kellene foglalkozni a dologgal, ha csak a kis pártokat nézzük. Hiszen Thürmer Magyar Kommunista Munkáspártja a vicc kategóriája, talán egyetlen dolog miatt lehet rájuk némi elismeréssel nézni: nyíltan vállalják kommunista nézeteiket már évtizedek óta, és nem forognak a politikai széljárásnak megfelelően. Kevés pártról lehet ezt elmondani.
A Munkáspárt 2006 arca Vajnai Attila, a Magyarországi Szociáldemokrata Párté Scmuck Andor és Kapolyi László. Előbbi két úriember belefér a megélhetési politikus kategóriájába, Kapolyi elég öntörvényű ahhoz, hogy komolyan is gondolja.
A Zöld Baloldal korábban Tamás Gáspár Miklósról volt nevezetes, akkori filozófiájuk belefér a világ többi, baloldali anarchista pártjának arculatába, általában nem jutnak parlament közelébe. A párt új ügyvezetőjének neve teljesen ismeretlenül cseng, ha valaki hallott Trasciatti Attilláról, szóljon.
Szóval, az ő mozgolódásuk érthető, valószínűleg úgy gondolják, hogy az egyre nehezebb helyzetű alkalmazotti réteget meg tudják szólítani. Persze, ez nem ilyen egyszerű, az ideológiai alapú mozgolódásnak nem sok esélye van, elég, ha a mainstream politika két oldalának fogalomzavaraira gondolunk.
És számolniuk kell azzal, hogy – már ha némi veszélyt látnak bennük – a magukat jobboldalinak mondott alakulatok össztüzet zúdítanak majd rájuk, és ez ellen nem nagyon tudnak majd védekezni. Hamvába holt próbálkozás az egész, tiszta nosztalgia, és megmosolyogtató naivitás.
De ennél jóval furcsább az MSZP megjelenése ebben a nagyon titkos társaságban. Az elmúlt 22 év nem szólt másról a szociknál, mint görcsös igyekezetről, hogy lemossák magukról az állampárti előd hagyatékát. Ezért van az, hogy sokkal demokratikusabb szerveződésnek tűnnek, mint más pártok, és kifelé is elkötelezett demokratáknak mutatják magukat.
Erre most összemelegednek olyanokkal, akik éppen ezt a múltat akarják előhozni, és olyanokkal, akik szimpla karrieristák, de annak is a legesélytelenebb változatából. Jó, tudom, hogy csak egyik alelnökük vett részt a titkos találkozón, de ezzel kifogyhatatlan muníciót adtak a másik oldalnak. Mert ezen túl nem nagyon mondhatják magukról, hogy semmi közük a kommunistákhoz, mert nem igaz. Hiszen éppen össze akarnak bútorozni velük.
Sokáig azt hittem, semmi sem lephet már meg a politikában. Hiszen létezik jobboldali politikát vivő, magát baloldalinak valló párt, és olyan jobboldali alakulat, amelyik a bolsevik rendszerből szemezget ki éppen dolgokat.
Ez azért mégis meglepett, még ha az egész Baloldali Kerekasztal a Változásért elnevezésű csoportosulás nem lesz is több mint egy médiahack.