Minden mozgatható pénzt begyűjt a kormány, úgy viselkedik, mint aki kivándorolni készül, és csak készpénzt vihet magával.
Be kell vallanom, kicsit meglepett a mai hír, hogy jövőre is magánál tartja a magán-nyugdíjpénztári tagok befizetéseit az állam. Pedig kis gondolkodással előre jelezhető lett volna. Mondom, kis gondolkodással, valószínűleg ők sem sokat törték rajta a fejüket.
De egyszerűen érthetetlen, milyen indulattal és lendülettel nyúlnak le mindent, és költenek el minden pénzt. És az is, hogy még mindig milyen sokan vannak, akik ezt nem veszik észre.
Nézzünk kicsit vissza. Kezdődött a dolog az mnyp-ak befizetéseinek ideiglenes elvonásával, ami néhány százmilliót hozott a konyhára. Aztán a zsarolást megvalósító felszólítással, hogy lépjenek vissza az állami nyugdíjrendszerbe. Ebből 3000 milliárdot szedtek össze.
Közben voltak és vannak a különadók, amik visszafogták a gazdaságot, a befektetéseket, és például a szakadék szélére sodorták az ország legjobban prosperáló ágazatát, a gyógyszeripart. Itt is jött be néhány ezermilliárd.
Aztán magukhoz vonták a megyei önkormányzatok vagyonát. Minden számítás azt mutatja, hogy ebből nagyon jól jön ki az állam, hiszen a 180 milliárdos adósság átvállalása fejében ennek többszöröséhez juthat, ha jól sáfárkodik az átvett vagyonelemekkel.
2013-ban következnek a települési önkormányzatok, amelyek jóval nagyobb vagyonnal bírnak, mint a megyék. Igaz, ez még kicsit homályos, de nincs kétségünk, hogy meglépik.
Érthetetlen, hogy miért volt most szükség a mnyp-i befizetésekre, amelyek jóval kisebb összeget hoznak a konyhára. Hacsak azért nem, mert most minden fillér számít.
És mindezek mellett a kormány ragaszkodik a Matolcsy-féle gazdaságpolitikához, hiába igazolódott be, hogy az – finoman szólva – nem sikeres.
Aztán visszaoldalogtak az EU-hoz és az IMF-hez, mert a bajok így sem kicsik, és kiderült, a sokáig favorizált Kelet nem húz ki minket a szarból. Miért is tenné, ott nincs szolidaritás, kohéziós akarat, mint a szélsőjobbosok által gyarmatosítóknak nevezett EU-ban.
Az egész egyébként az előző ciklusok ellenzéki ideje alatt kezdődött, amikor azt sulykolták folyamatosan, hogy lehet ezt másként és jobban is csinálni. Mondjuk azt, hogy ez elképzelhető, de nem így.
És kormányra kerülve későn jöttek rá, hogy a belső fogyasztásra alapozó gazdaságpolitika nem jön be. De a költségvetés lyukait be kell foltozni, és az ellenzékiség alatt sokat szidalmazott eszközökhöz nem nyúlhatnak arcvesztés nélkül.
Maradt az a lehetőség, hogy pénz szerezni, bármi áron. És úgy viselkednek, mint aki kivándorolni készül, és csak pénzt vihet magával. Gyakorlatilag elköltenek mindent, ami mozgatható, és amivel valamilyen szinten jövőt lehetne alapozni. Ezért döbbenetes.
Már csak egy gondolat nem hagy nyugodni. A tavalyi választási győzelem után sokszor elhangzott, most minimum 15-20 évre akarnak berendezkedni a hatalomban. Akkor viszont maguk alatt (is) vágják a fát.
Vagy közben rájöttek, hogy ennyi ideig biztosan nem lesznek a bársonyszékek közelében, de akkor utánuk az özönvíz. Aztán majd büszkén gondolnak vissza arra, amikor eladták a családi ezüstöt és leseperték a padlást. Mert az arcuk megmaradt, csak éppen legatyásodtak.
Az ilyen mentalitású embereket valamikor dzsentriknek nevezték.