Fellázadt a KDNP a Fidesz ellen?

De csak azért, mert meg akarják kurtítani az országgyűlési képviselőik jövedelmét. Puskás Tivadar például havi 800 ezret veszítene.

Ritka, hogy a kereszténydemokraták a Fidesz javaslata ellen szavaznak az országgyűlésben. Annyira ritka, hogy eddig nem is nagyon került rá sor. A múlt héten viszont kemény ellenállást tanúsítottak, amikor az országgyűlési képviselői poszt összeférhetetlenségéről kellett voksolniuk.

Pedig a javaslat időközben jelentősen felpuhult. Először már 2013 szeptemberétől bevezették volna az új szabályozást, miszerint a képviselők csak egy helyről vehessenek fel jövedelmet, és persze, ez a hely az országgyűlés legyen. Kompenzációként megemelték volna a képviselői tiszteletdíjat, de eltörölték volna a költségtérítést (mostani nevén választókerületi pótlék), és átvariálták volna a lakhatási támogatást.

Később aztán új javaslattal állt elő a Fidesz, ebben a legfontosabb, hogy csak a 2014-es választások után lépne életbe. Az már régóta köztudott, hogy meg akarják tiltani a politikai álláshalmozást, vagyis, hogy az országgyűlési képviselő egyúttal ne lehessen polgármester, megyei közgyűlés elnöke, települési, megyei képviselő-testület tagja, kormánymegbízott, és alapjában véve állami alkalmazott sem.

De az új verzióban az is szerepel, hogy a képviselő ne folytathasson egyéb kereső tevékenységet sem, kivéve a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői munkát.

Nos, ezt a javaslatot akarta a múlt héten megvétózni a KDNP-frakció több tagja, eddig példátlan önállóságról és bátorságról téve tanúbizonyságot. A nemmel szavazó képviselők nagy részének egy, kisebb részének két mellékállása is van, közülük csupán hatan (köztük a kőszegi Básthy Tamás) vannak, akik csak az országgyűléstől vesznek fel jövedelmet.

De Puskás Tivadart, Szombathely polgármesterét már érintette volna a dolog, ő polgármesteri pozíciójáért havi 680 ezret kap, oktatóként további 120 ezret. Persze, mindez most már hipotetikus, hiszen 2014-ig, a ciklus végéig marad a jelenlegi helyzet, így maradnak a több helyről érkező jövedelmek is.

Ami viszont érdekes, a vitában elhangzott, hogy az országgyűlési képviselőség nem főállású tevékenység. És ezt a véleményt 1994 óta többen is képviselik, pártállástól függetlenül sokan voltak és vannak, akik parlamenti munkájuk mellett civilként is dolgoztak, vagy egyéb, keresettel járó állami megbízatást vállaltak.

Közéjük tartozik Ipkovich György, Szombathely korábbi polgármestere, aki szintén egy időben töltötte be a két posztot, de Puskás Tivadart is meg kell említenem újra. Őt, miután 2006-ban képviselővé választottak, elbocsátották civil munkájából, a regionális mentőszervezet éléről, azzal indokolva, hogy politikai szerepvállalása összeegyeztethetetlen munkájával.

Puskás pert indított és nyert, a bíróság visszahelyezte igazgatói székébe, amit csak 2010-ben, polgármesterré választása után hagyott el. Puskás akkor úgy értelmezte az ellene folyó eljárást, hogy azért küldték el, mert színt vallott politikai hovatartozásáról.

Pedig, ha jobban megnézzük a dolgot, nem ennek kellett volna az indoknak lenni. A rendszerváltás előtti években az akkori ellenzék, politikai oldaltól függetlenül együtt állt ki azért, hogy állandóan ülésező országgyűlésünk legyen, és a képviselőknek ez legyen a főállásuk. Indokolva több dologgal.

Köztük, hogy a képviselői munka egész embert kíván, nem szabad elterelni a képviselő figyelmét mással. És benne volt a dologban az is, hogy egy beosztottként dolgozó országgyűlési képviselőt akár a főnöke is befolyásolhat parlamenti döntésében.

Így is történt, az első parlamentben (1990-94) nem voltak polgármesterek, nem voltak egyéb civil foglakozást űzők. De aztán a dologba beletanult és a lehetőségeket meglátó politikusok felpuhították a szabályozást, az 1994-es választások előtt az országgyűlés (konszenzussal) eltörölte az összeférhetetlenségi szabályokat.

Most ezt akarja visszaállítani a Fidesz, szerintem egyébként helyesen. Jó, van a dolog mögött azért némi taktika, hiszen így (és persze a járási hivatalok létrehozásával) jóval több politikai munkahely lesz az országban, mint eddig. És kell is a hely a „kiöregedett” képviselőknek, és azoknak, akik a parlament létszámcsökkentése miatt nem jutnak más politikai megbízáshoz.

A kereszténydemokraták most ebben fordultak szembe a Fidesszel. A parlamenti matematika szerint, ha a Jobbik – mint ígérték – szintén nemmel voksol a végszavazásnál, meg is hiúsíthatják a törvénymódosítás elfogadását. És marad az álláshalmozás, és a több helyről bezsebelt jövedelem. Persze, csak azoknak, akik nem esnek ki a pikszisből, és sikerül bekerülniük az új, kisebb létszámú országgyűlésbe.

5 thoughts on “Fellázadt a KDNP a Fidesz ellen?”

  1. Bizony csak azoknak akik nem esnek ki a pikszisből ! De jön még borúra derű is,oszt’ ezeknek jó napot! Fel is !cs)út, le is (cs)út! Akkor már az újraélesztés is csak annyi lesz a fideSSkdnp-nek:):) !

  2. Hátha ráismer valaki a patkányokra…

    Wass Albert: Patkányok honfoglalása

    “Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb volt. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik, és gondoskodott róluk. Így élt az ember.
    Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág.

    A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol a vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba.

    Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak, éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jóllaktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.

    Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk-gondolta. Éljen hát ő is, ha akar.

    És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta: – Õk is kell, hogy éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott botjával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző.

    Nem leszünk a rabszolgái tovább! – visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. – És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet, és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad.

    Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötözte, s a rudat a dróttal fölakasztotta a gerendára. Ebből lett csak az igazán nagy felháborodás a patkányok között. – Szemtelenség, gyalázat! – kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. – Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! – És föllázadtak. – Mienk a ház – hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég!

    S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, fáknak, az állatoknak és a madaraknak – még a virágoknak is – hogy a ház nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra. Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra már megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon.

    Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat. Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körül a házat. Õszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire megjött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.

    Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.”

  3. Amióta ezek az emberek képviselik Magyarországon a keresztény demokratákat azóta Máriapócson a Szűz Mária nem könnyezik hanem zokog!!!!!!!!!!!

  4. először is én úgy tudom, hogy Puskás Tivadart nem azért küldték el, mert összeegyeztethetetlennek tartották ogy képviselőségét a munkájával, hanem csak úgy, érdemi indoklás nélkül (nyilván jogellenesen)

    másodszor pedig ezt az egész mennyi legyen a képviselők fizetése hercehurcát egy nagy képmutatásnak tartom

    persze leginkább pont az érintettek tehetnek arról, hogy nem sikerült ezzel az egésszel őszintén szembe nézni, ugyanis soha nem mondták el, amit tényleg gondolnak: ahol banánnal fizetnek, ott majmok dolgoznak

    mit akarnak a választók: tehetséges, elkötelezett, hosszútávon tervezni tudó, alkotni képes politikusokat, akiknek van türelmük meghallgatni a választóikat, nyitottak a problémáikra (például nyilván csak az tud nyitott lenni – huzamos ideig! – más problémájára, akinek saját magának nincs problémája, vagy legalábbis nem egzisztenciális eredetű)

    és mit kapnak a magyar választók: tehetségtelen, gondolkodni, alkotni képtelen, érdemi végzettséggel, érdemi munkatapasztalattal nem rendelkező nímandokat (akik bármikor másra cserélhetőek, és még csak fel sem tűnik senkinek)

    tökéletes megoldás ez a pártok vezetőinek és a mögöttük álló üzleti köröknek, ugyanis a totális befolyásuk alatt álló, nekik teljes mértékben kiszolgáltatott politikusokat tudnak a különböző testületekbe küldeni, akik nem a választóktól eredeztetik a mandátumukat, hanem azon pártos vezetőktől, akik a jelöltté válásukról döntenek
    így aztán mindent végrehajtanak, minden aláírnak, minden döntést meghoznak
    gondolkodni képtelenek – persze nem is tudnának -, és tökéletesen tudják a szájukba adott mondatokat ismételgetni, és bárgyún mosolyogni, integetni

    a választók amennyiben igazi döntéseket meghozni tudó, tervezni képes, hosszútávon gondolkodni akaró politikusokat akarnak, akkor fizessék is meg őket
    “ha csak fizetgetnek, akkor mi csak dolgozgatunk” – tartja a bölcs munkavállalói megállapítás, ami persze a politikus munkavállalókra is igaz

    egy versenyszférában dolgozó középvezető többet keres, mint egy országgyűlési képviselő
    ebből is teljesen nyilvánvaló, hogy akinek van egy kis esze, az nem megy politikusnak, mert eleve többet keres, és még nem is ír róla a Blikk, és nem nyomoztat utána az ellenérdekelt párt

    kedvenc példám: egy szombathelyi hipermarket vezetője több bért visz haza, mint a szombathelyi polgármester
    egy kicsit más a feladat és a felelősségi szint…

    tehát: legyen kisebb parlament, legyen ellenőrizhetőség, legyen visszahívhatóság, de legyen lényegesen több fizetés

    ne azon menjen a huzavona, hogy legyen-e vagy sem másodállása egy országgyűlési képviselőnek, mert persze ne legyen, de ha nem lesz vonzó a politikusi pálya egy felkészült, több diplomás, nyelveket beszélő, korábban a versenyszférában dolgozó, vagy éppen egy egyetemen egy tanszéket vezető embernek, akkor soha nem fog elkezdődni az érdemi változás, és megmarad ugyanannak a posztfeudális-posztkádárista országnak hazánk, mint ami volt az elmúlt 22 évben (is)

Hozzászólások lehetősége itt nem engedélyezett.