Nem tudom, az MSZP vezetői honnan szerzik információikat, de az biztos, hogy nem élnek a való világban.
Jó három héttel a megjelenése után került a kezembe a 168 óra, amelyben Gyurcsány, Hiller és Kiss Péter beszélget arról, milyennek is kellene lennie a szocialista pártnak, hogyan kellene növelni a népszerűséget. Ez még oké, de a tartalom… Nos, az MSZP három platformjának vezetője leginkább azon vitatkozik, baloldali párt, baloldali néppárt vagy szociáldemokrata párt legyen-e belőlük.
Jó, azt még én is tudom, hogy vannak különbségek ezek között, de hogy ez legyen az a legfontosabb dolog, amivel most a szocialisták foglalkoznak… És benne van a vitában, hogy akkor most nyissanak a liberálisok és a mérsékelt konzervatívok felé, vagy sem. Mintha ennek olyan nagy jelentősége lenne.
El tudom képzelni, ahogyan állnak az MSZP-székház előtt a liberálisok és a mérsékelt konzervatívok, rágják a körmüket, és bátorítják egymást, nyugi neked is sikerül.
Aztán, ha a pártvezetők úgy döntenek, kinyitják a kapukat, akkor lelkesen beözönlenek, és azonnal 50 százalék felett lesz a párt népszerűsége, sőt, az emberek követelni fogják az előrehozott választásokat, és elfelejtik a töketlenséget, korrupciógyanús ügyeket, kapkodást, tehetségtelen kormányzást.
Ha pedig a kapuk zárva maradnak, akkor liberális és mérsékelt konzervatív szomorúan, lehajtott fejjel, egymást támogatva sétál bele a lenyugvó napba, miközben elmorzsolnak néhány kibuggyant könnycseppet is.
Talán szólni kellene a szocialista pártvezetőknek, hogy időnként nézzenek ki az ablakon. Nem nagyon áll a kapuk előtt senki.