Saját tengelyünk körül forgunk

Nem tudom, észrevette-e valaki, milyen freudi elszólás hagyta el miniszterelnökünk ajkait a szokásos tusványosi szeánszon.

Nekünk a saját tengelyünk körül kell forognunk – mondta, és keményen odaszólogatott a hanyatló Nyugatnak, akiknek süllyedő hajójának zátonyától mi már távolodunk.Költői kép, de nézzük csak, mit is jelent ez a forgolódás. Elsősorban azt, hogy hagyjuk a fenébe a nyugati világhoz csatlakozást, nézzünk körül keleten. Most, ugye, Kína felé kacsintgatunk, de mi lesz, ha a kínaiak ígérethalmaza lufinak bizonyul és kipukkan, mint történt ez Lengyelország esetében, és Putyinék is összevonják a szemöldöküket.

Persze, van még két földrajzi irány, fordulhatunk északra és délre. De észak felé már nem sok minden van, hacsak nem a ma is jóléti államként működő országok, akik nem nagyon akarják tudomásul venni, hogy Orbán szerint vége a jóléti társadalmaknak. Persze, ők is kénytelenek takarékoskodni, de szó nincs arról, hogy feladják az évtizedeken át bevált szisztémákat.

Fordulhatunk délre is, de arra a Balkán van, Szerbia, Albánia, kicsit arrébb a csődbe került Görögország, majd Afrika, amelyhez azért nem lenne szerencsés nagyon hasonlítani. És itt az afrikai gazdasági, szociális, társadalmi állapotokra utalok elsősorban.

De ne is menjünk bele ilyen mélyen, hiszen Orbán szavai csupán kommunikációs fogások, lényegük, hogy beleverjék az emberek fejébe a miheztartást, mennyire függetlenek, vagyunk, és mennyire jó úton haladunk.

Pedig a háttérben éppen az ellenkezője van. Miniszterelnökünk úgy viselkedik, mint egy kiskölök az oviban. Ha az egyik fiú nem adja oda a kisautóját, elmegy a másikhoz, ha onnan is elzavarják, keres egy harmadikat. De előbb-utóbb elfogy a kiscsoport, és egyedül ácsorog majd a szoba sarkában.

Nem tudom, észreveszi-e valaki, hogy itt a saját tengely nem mást jelent, mint magát Orbán Viktort. Aki mindig arra fordul, ahonnan remél valamit, és távolodik onnan, ahol nem adnak neki kisautót. Ezt a pályát nagyon könnyen le lehet írni abból, ahogyan saját pártját jellemezte az elmúlt húsz évben: radikális liberális, baloldali liberális, nemzeti liberális, jobboldali, nemzeti, konzervatív, polgári, a zemberek pártja, új többség, centrális erő, szabadságharcos csapat.

Már csak az élcsapat és a munka hada kifejezés hiányzik, és lassan körbeér. Nem tudom, mi lesz akkor.