Nem tudom, ki az, aki szervezi a baloldali ifjúsági szervezet, a Societas megmozdulásait, de láthatóan egyetlen dolog lebegett a szeme előtt: be kell kerülni a hírekbe. És úgy tűnik, máshogyan nem megy, mint hogy minél gyakrabban tegyék magukat nevetségessé. Most éppen a Jobbik székháza előtt.
Könnyen lehet egyébként, hogy mártírszerepre vágytak, remélve, hogy a Jobbik felbőszült emberei majd jól pofán vágják őket, és lehet majd siránkozni a kamerák előtt, lobogtatni a kórházi látleleteket.
Nem tudom, olvasta-e valaki Török Gábor sztárpolitológus bejegyzését arról, hogy hiába figyeli valaki a politikusokat, az igazi történések nem a felszínen történnek. Hanem ott, ahová nem láthat bele az, aki nincs benne a dolgokban.
Török arra reagált, hogy az atlatszo.hu megírta, a mai napig működik a Simicska-Puch tengely, mivel mindkettőjük neve felmerül egy ügyben, ami arról szól, hogyan lehet kiszivattyúzni a pénzeket a Szerencsejáték Zrt-ből.
Nem tudom, milyen politikai karrier vár a 16 éves Sándorra. De ha felfigyelnek rá a politikai sztárcsinálók, akár még állami cég vezére is lehet. Volt erre már példa.
Nem tudom, mond-e valakinek is újat a cím, hiszen a hiteles politikus kifejezés hallatán is kinyílik a svájci bicska az ember zsebében. Mert ugye, olyan nincs és nem is lehet. Ettől függetlenül lehetne hiteles politikát csinálni, de az nehezebb, mint megküzdeni a gonosz, hétfejű politikai ellenféllel.
De itt most nem is az a fő baj, hogy az emberek nem bíznak a politikában, hanem ma már a pénzügyi szereplők sem. És ezt nem én állítom, hanem a Kenneth Rogoff, a Harvard közgazdász professzora. A piac abban nem bízik, hogy a politikusok képesek lesznek politikai eszközökkel kezelni az újabb válsághelyzetet. És miért nem? Mert eddig sem ezt tették.