Jól elmaradt az MSZP szakítása hétfőn, nem mintha bárki is szívdobogva várta volna, hogy mi lesz most, hányan maradnak Mesterházy mellett és hányan hajlandóak új, szinte semmire sem alkalmas frakciót alapítani.
Persze, ha a politika azon része felől közelítünk a témához, hogy mi is a politika lényege, nem kell csodálkoznunk azon, hogy végül a renegátok is aláírták a hűségnyilatkozatot. Hiszen a politika tulajdonképpen érdekek küzdelme, nem csupán a nagyok, hanem az egyének szintjén is. Ezért van, hogy a Gyurcsány-pártiak is maradnak a frakcióban.
És ezért van, hogy Mesterházy felszólította őket, valljanak már színt végre. Mert Mesterházynak ezt diktálják az érdekei, a Gyurcsány-pártiaknak meg azt, hogy egyelőre maradjon ez a lebegtetés. Mert ez alkupozíciót is jelent. Szóval, mindannyian úgy viselkednek, mint a politikusok.
Beleértve azt is, hogy nem néznek kifelé a saját kis világukból. Mert ha megtennék, láthatnák, hogy mennyire nem érdekli ez az egész azokat, akik miatt csinálni kellene ezt az egészet.
Az MSZP és benne a szocik a mai napig úgy viselkednek, mintha komoly tényezők lennének, és mintha valaki megígérte volna nekik, hogy Orbán után megint ők következnek. Mint amikor az óvónéni azt mondja, Pistike, most hadd játsszon a Lacika azzal a kisautóval, később majd te játszhatsz vele.
De ez már nagyon nincs így. Éppen a magyar politikai rendszer átstrukturálódása zajlik, és egyelőre nem tudni, mi lesz ebből. Jöhet a lengyel modell, ahol két jobboldali párt verseng most egymással, de jöhet az angol is, ahol nemrégiben évszázadok óta először koalícióra kényszerült a nyertes erő. Mert ott új politikai erő jelent meg, és – ha csak rövid időre is -, de simán megkavarta a meggyökeresedett rendszert.
Nálunk mindkét modell jelei látszanak. Hogyan alakul, még nem tudni, de aránylag gyorsan kiderül majd. És tévednek a szocik, ha azt hiszik, ebben meghatározó szerepük lesz. Jó darabig biztosan nem. Akkor sem, ha egyben marad a párt, és akkor sem, ha szakad.
Egyszerűen nem értik, miről van szó. Így pedig csinálhatnak bármit, maradnak az oldalvonal mellett. Talán időnként ki kellene nézni a biztonságos bennfentes világból. Mert ott sok mindent láthatnának, amiből akár tanulni is lehetne.