Nem tudom, mekkora siker, hogy Ágh Pétert ismét a Fidelitas elnökének választották, mégpedig 90 százalék feletti szavazati aránnyal. Az ember ilyenkor csettint egyet az ujjával, és azt mondja, ez igen, nagyon tudhat valamit ez a Péter.
A kitörő lelkesedést aztán némileg visszafogja, ha megtudjuk, egyetlen jelöltként indult az elnöki székért (posztért, tisztségért, megbízatásért ). De motoszkál azért némi érgörcs a hátsó lebeny tájékán, hogy akkor már miért nem 99 százalékkal?
Mert ugye, a 100 százalék azért nehezen jön össze, hiszen még a küldetéstudattól vezérelt küldött is elténfereghet a mellékhelyiségek vagy a büfé irányába, arról már nem is beszélve, ha hirtelen telefonálnia fészbúkolnia vagy tvittereznie kell. Persze, kényszerből vagy kötelességtudatból.
De hol van az a közel 10 százaléknyi szavazat, ha már másra nem tudták leadni, ugyi. Pedig milyen szép is lett volna, éppúgy, mint az átkos proletárdiktatúrában, amikor az országgyűlési képviselőválasztásokon azért versenyeztek a szavazókörök, hogy melyik fejezi be előbb a munkát. Hiszen kvázi kötelező volt szavazni, így akár reggel 9-kor be is csukhatták a szavazófülkét. A választáson meg úgysem kellett gondolkodni, hiszen csak egy volt a jelölt…
Nem tudom, igaz-e, hogy valószínűleg nincs is igazi tétje ennek a dolognak. A Fidelitasról keveset hallani, valószínűleg káderképzőként működik, amire élő példa a mi Péterünk. De néhány, a nagy testvért támogató sajtközleményen kívül… Hát, nem nagyon lehet emlékezni egyébre.
Persze, a nagy testvér időnként megsimogatja ktestvére buksiját, hoz neki ajándékot, néhány parlamenti mandátumot, egy-két felügyelőbizottsági, igazgatótanácsi széket, ha már ilyen jól teljesíti a feladatát.
Nem tudom, emlékszik-e még valaki arra, amikor két évvel ezelőtt elnökké választották Ágh Pétert. Akkor egy fidelitasos név nélkül azt mondta, azért Péterünk lett az elnök, mert nem találtak nála jobbat. Ebből most két dolog lehetsége:
1. Most sem találtak jobbat.
2. Nem is kerestek, mert erre van szüksége a szervezetnek és a nagyobb testvérnek.
Nem tudom, melyik a rosszabb lehetőség.