Persze, némi malícia volt bennem, az első mondat írása közben. Ez az egész kijelentés ugyanis nem más, mint hogy hivatkozási alapot teremtsen a fő mondanivalójához, mármint, hogy el kell gondolkodni az elnöki rendszeren.

Nézzük meg ezt a jóléti állam, munkaalapú társadalom szembeállítást. A jóléti állam klasszikus fogalmában azt jelenti, hogy a gazdaság teljesítménye jó, magasak a bérek, az állam nagyon sok szolgáltatást (egészségügy, oktatás, kultúra) ingyen, vagy minimális térítés ellenében nyújt állampolgárainak. Ám ennek van ára is, a magas adók, amit az állampolgárok be is fizetnek, mert látják az ellenszolgáltatást.

A jóléti állam valóban gondokkal küzd, de ezek nem most jelentkeztek, hanem jó harminc éve. Ez a konstrukció magában foglalja az állam magas szintű beavatkozását a gazdasági, pénzügyi folyamatokba, sőt, a gazdasági szereplők (cégek) nagy része állami, vagy részben állami tulajdonban is van.

Ennek a modellnek, amit akár keynesizmusnak is nevezhetünk, a válsága már a 80-as években elkezdődött. Az ok egyszerű: a technikai fejlődés, elsősorban az infokommunikációs téren, a transznacionális vállalatok (nálunk inkább multiknak hívjuk őket) megerősödése. Magyarul: a globalizáció.

A globalizált térben ugyanis az állam nehezen boldogul, ha gazdaságot, cégeket is kell irányítania. Az állam alapvető tulajdonsága az, hogy lassú. Mire végigmegy egy döntés a bürokrácián, az már el is avul.

Ezt a problémát először az Egyesült Államok és Anglia ismerte fel. A baloldalinak nem mondható Ronald Reagan és Margaret Thatcher szakított először a Keynes-féle jóléti modellel, ám ők az állam szerepvállalásának csökkentésében látták a megoldást. Ezt nevezték el neoliberalizmusnak, amit Nyugaton inkább neokonzervativizmusként emlegettek.

Ennek a lényege az állam kisebb szerepe, a privatizáció, a gazdaság erősítése, a jóléti szolgáltatások csökkentése, illetve fizetőssé tétele. Ha Orbán erre gondolt, mint munkaalapú társadalomra, akkor jó úton jár, csak néhány évtizeddel elkésett.

(Zárjelben jegyzem meg, ez még nem lenne probléma, úgy tűnik, minden társadalomnak végig kell járnia az evolúciót. A Nyugatnak erre bő kétszáz éve volt, nekünk eddig bő húsz. Ebből a szempontból nem vagyunk lemaradva.)

A bő négy éve zajló pénzügyi, gazdasági válságnak nem ez a modell volt az oka, hanem a pénzpiac felelőtlen, gátlástalan magatartása. A globális pénzpiacra ma már nincs ráhatása egyetlen kormánynak sem, az működik a saját érdekei szerint, nincs tekintettel még az államcsődökre sem.

A válság utáni, nyugati államosítás csupán a bajba került bankokat, biztosítókat érintette, de a megállapodások szerint ezekből is ki fog farolni az állam, amint rendbe teszik őket. A bankokra ugyanis szükség van, nélkülük egyetlen gazdaság sem működőképes. Ma már nem csak a beruházások, de maga a termelés is hitelek segítségével történik.

Ha mindezt végiggondoljuk, így már kevésbé érthető Orbán kijelentése. Nálunk ugyanis éppen fordított folyamat játszódik le, államosítunk, szétterítjük az állami szerepvállalást, emeljük az adókat, és egyre inkább a fizetős kategória felé csúsztatjuk a közszolgáltatásokat (felsőoktatás, egészségügy).

Úgyhogy, ezt az egész kijelentést nem lehet másnak tekinteni, mint egy lufinak, amit fel kellett röptetni. Tesztelvén a közvéleményt. Hiszen ki nem örül annak, ha kis országunk ad tanácsokat a nagy, fideszes terminológia szerint kizsákmányoló, és egy vidéki kócerájt elvezetni sem tudó Európai Uniónak.

Ez csak a politikai játék része, kell valami gumicsont. Persze, egy félmondattal azért ki kell fejeznem reményemet, hogy a munka alapú társadalom Orbánnál nem közmunka alapú társadalmat jelent.

Ennél fontosabb az elnöki rendszer említése, mint ami kívánatos lenne. Kis szarkazmussal azt is írhatom, ennél szabadabb keze Orbánnak már nem lesz, mint most van. A parlamenti kétharmaddal azt visz át akár ez nap alatt az országgyűlésen, amit csak akar. A fékek és ellensúlyok rendszerét már kiiktatta, pedig a nyugati mintájú elnöki rendszerekben ez nagyon működik.

Hacsak nem Putyin Oroszországára gondolt, ami érthető is némileg, hiszen rokon nép, félázsiai származékok ők is, mi is, mint ezt nem is olyan régen megtudtuk.

Mire kellene akkor Orbánnak az elnöki rendszer? Valószínűbb, hogy a négyévenkénti választások eredményeit akarja súlytalanná tenni. Úgy látszik, még az új választási törvénnyel lejtőssé tett pályát sem érzi elég biztosnak ahhoz, hogy megtartsa a hatalmát.

De idáig talán nem menne el. Inkább a közbeszédet akarja tematizálni, hogy inkább ezzel foglalkozzon a média, és az egyre erősebb blogszféra. És ne más ügyekkel foglalkozzanak.

Most jövök rá, én is ezt teszem, ahelyett, hogy mondjuk az IMF bűnbakként való beállításával, az EU elleni hangulatkeltéssel foglalkoznék, vagy azzal, hogy Orbán elszólta magát: az IMF hitel azért is kell, hogy a lejáró adósságokat finanszírozni tudjuk.

Ügyes.

Itt az új választási rendszer, pontosabban annak váza. Mert hiába harangozták be, hogy majd jól bemutatják, a lényeg csak később következik. Egyelőre úgy látszik, nem volt hiába minden tiltakozás.

Egyfordulós, vegyes rendszert akar a Fidesz – derült ki a Fidesz frakcióülés után. Persze, a koncepció már ismert volt, sokan szedték szét darabjaira. Pedig egyelőre nem nagyon van mit, mert éppen a vitatott pontok maradtak homályban.

Még azt sem tudjuk, hány egyéni képviselő lesz, mekkorák lesznek a választókerületek, mire szavazhatnak a határontúliak. Ami azért elég gáz, tekintve, hogy az egyik legfontosabb törvényről van szó. De biztosak lehetünk benne, hogy a Fidesz ezt is elintézi néhány nap alatt.

Pedig nem lesz könnyű dolguk, hiszen saját frakciótagjaik jó része a saját politikai karrierje ellen kell, hogy szavazzon. Egyrészt, ugye, kisebb súlyúak lesznek a polgármesterek, a helyi képviselő-testületek már most is kisebbek. És a jelenlegi 386 helyett max. 200 képviselő lesz az országgyűlésben is, így jó részük itt sem juthat mandátumhoz.

Nem irigylem azokat, akiknek ezt át kell verniük az elkényelmesedett frakciótagokon. De meg fogják tenni, abban biztosak lehetünk.

A kormánypárthoz közeli szakmai műhely (az egyik politikatudományi intézet) főmunkatársa említette egy kislétszámú beszélgetésen még a tavasszal, hogy azért jó frakcióvezető Lázár János, mert ő képes erre, és kordában tudja tartani az indulatokat. Ezért nézik el neki az időnkénti balhékat és meggondolatlan kijelentéseket.

De visszatérve a választási rendszerre, az már most látszik, hogy a Fidesz hajlandó némi kompromisszumra. Egyébként kénytelen, hiszen csökken a népszerűsége, ráadásul a külföld árgus szemekkel figyel.

Így most belengették, hogy megoldják az elveszett szavazatok kompenzációját, vagyis valamennyivel arányosabb lesz a rendszer. Persze, ha ez csak jelzésértékű lesz, akkor csupán kirakatintézkedésről van szó. Szóba került az is, hogy a határontúli magyar állampolgárok csak listára szavazhassanak, ezzel némiképpen csökkenteni tudják a kritikus hangokat.

És arról is szó van, hogy mandátumot kapnak a hazai nemzeti kisebbségek. Ami már közel húszéves adóssága az országgyűlésnek, ráadásul jelenleg alkotmánysértő.

Talán valahol bejön az az ellenzéki taktika, hogy a parlamentre módosító indítványok tömegét zúdítják. Amit, persze, első körben azonnal elutasít a kétharmados többség, de egy részét később saját javaslatként visszahozzák és elfogadják. Így megmarad az arcuk, és közben hasznosítják a jó ötleteket.

Talán lesz még néhány ilyen a választási törvény elfogadásáig. Ugyanis egyre inkább úgy tűnik, ez nem csak a jelenlegi ellenzék számára hátrányos, de adott esetben a Fidesznek is az lehet. De erről legközelebb.