Az Egyesült Államokban alapvetésnek számít, hogy az elnökválasztást a belpolitikai kérdések döntik el. Az átlag amerikait ugyanis nem érdekli Európa, Ázsia, a világ tőlük távol eső része. Azért most ez is szerepet játszhatott, úgy is mondhatnám, a galambok legyőzték a héjákat.

Hiszen Obama bejelentette, kivonja katonáit Irakból, Afganisztánból, meg akar békülni Iránnal, jobban bízik a tárgyalásos technikákban, mint az amerikai életeket és dollármilliárdokat követelő fegyveres jelenlétben.

Ami kétségkívül vonzóbb lehetett, mint Romney harcos kiállása, a republikánus jelölt keményebb fellépést akart Iránnal szemben, és folytatta volna a konfrontatív külpolitikai stílust. Nem véletlen, hogy Izrael az az ország, amelyik a legkevésbé örülhet most a demokraták győzelmének, mert a korábbi erőteljes, fegyveres amerikai támogatás csökkenni látszik, ami Izraelt is békülékenyebb magatartásra inti. Persze, majd a jövő mutatja meg, kinek is lett volna igaza.

De néhány szót a belpolitikáról. Obama négy éve alatt szakított a meggyökeresedett hagyományokkal. Nagy küzdelem árán bevezette a kötelező egészségbiztosítást, sokat tett az esélyegyenlőségért és a kisebbségi jogok érvényesítéséért.

Vagyis mindazt megcsinálta, amit a republikánusok és az ultrakonzervatívok elleneztek. Nem véletlen, hogy azokban az államokban érte el a jobb eredményeket, ahol színesebb a társadalom szociális összetétele, és ahol lazább az életfelfogás.

Romney ennek éppen az ellenkezőjét képviselte, ő a déli farmerek, olajmilliárdosok életfelfogását közvetítette. A blogszférában már meg is jelentek azok a kommentek, amik szerint a latinok és az afroamerikaiak választották meg Obamát, a „fehér amerikaiak”  inkább Romneyra szavaztak.

Ebbe a vitába nem mennék most bele, inkább a gazdasági részét nézném meg a dolgoknak. Obama továbbra is pórázon akarja tartani a gazdasági szereplőket, vigyázva arra, nehogy újabb válságba sodorják az országot. Romney viszont a vadkapitalizmus híve, és teljesen kivonná az államot a gazdaság szabályozásából.

Azt nem tudom, hogy ennek mekkora szerepe volt a választásokban, valószínű, hogy Obama gazdaságpolitikája nagyobb biztonságot ígért, mint republikánus ellenfeléé. Nem véletlen, hogy az európai országok többsége fellélegzett, mert egy újabb amerikai válság komolyan veszélyeztetné a kínlódó Európa helyzetét.

Éppen ezért nekünk is üdvözölni kellene Obama megválasztását, hiszen a biztonságosabb amerikai gazdaság Európán keresztül nekünk is nagyobb mozgásteret és kevesebb kockázatot jelent.

Persze, értem én, ha a magyar kormány nem jár örömtáncokat, hiszen a magát jobboldalinak és konzervatívnak nevezett Fidesz természetes szövetségesei a republikánusok lennének. De azért meg kell azt is nézni, hogy a magyar kormány gazdasági elképzelései inkább Obama nézeteihez közelítenek, már ha beszélhetünk egyáltalán ilyenről.

Obama ettől függetlenül nem volt nagy elnök, és várhatóan ezután sem lesz az. Nem tartják jó taktikusnak, és a szemére vetik, hogy túlságosan akadémikus a gondolkodása. Úgy tűnik, az amerikaiak a kisebbik rosszat választották, ami azért ismerős érzés lehet nekünk is.

Bajnai Gordon visszatér a politikába, és október 23-án jelenti be ezt a Milla rendezvényén – írja a hvg.hu. A lap által idézett elemzők szerint Bajnai célja az, hogy létrejöjjön a parlamenten kívüli ellenzéki szervezetek összefogása, és az MSZP-t is együttműködésre kényszerítse.

Sokan leírták már, a Fidesz által összetákolt új választási rendszerben csak az ellenzéki összefogás hozhat bármilyen reményt az Orbán-kormány leváltására. Eddig csupán a Milla és a Szolidaritás jelezte, hogy erre készek, de az MSZP-től távol tartanák magukat, az LMP még keményebben fogalmazott, ők nem szövetkeznek a szocialistákkal.

Az MSZP-sek egyébként – úgy tűnik – meg vannak győződve arról, hogy a kormányváltás egyedül is sikerülhet nekik, ahogyan nemrégiben olvastam valahol, ha Mesterházy reggel belenéz a tükörbe, a következő miniszterelnököt látja.

Tegyük fel, hogy az MSZP reményei bejönnek. Nem valószínű, de tegyük fel. Ekkor tulajdonképpen folytatódna a közel húszéves váltógazdálkodás, egyre mélyebbek lennének a politikai árkok, és egyre nagyobb a kölcsönös gyűlölet. Valószínűleg ezt is meg akarja előzni Bajnai, amellett, hogy nem akarja magán viselni a szocik egyes rétegekben a mai napig érezhető elutasítását.

Mert mire is készül? A Milla és a Szolidaritás közös rendezvényén bejelenti, hogy visszatér a politikába, amihez egyébként megvan a háttere is, a Haza és Haladás Alapítvány az elmúlt években rengeteg, valóban figyelemreméltó szakpolitikai elemzést és programot készített.

Ráadásul Bajnai – hiába az ellene zajlott, és most valószínűleg megújuló hecckampány – nem járatta le magát, kormányzati tevékenységét még Orbán is megdicsérte, igaz, csak külföldön.

Így a szociknak azzal kell szembesülniük, hogy tényleg egyedül lesznek, és ez a lépés rákényszerítheti őket arra, hogy beálljanak Bajnai mögé. Ezzel azt is kommunikálhatják, hogy nem a hatalomvágy, hanem az ország érdekei vezetik őket. A parlamenten kívüliek is közölhetik, hogy nem hódoltak be az MSZP-nek, hiszen ők Bajnait támogatják, a szocikkal egyenlő partnerként.

A közvélemény-kutatási adatokból az mindenesetre lejön, hogy az MSZP nélkül nem lehet leváltani a Fidesz-kormányt, a széles összefogás pedig a társadalmi bázis miatt fontos. Így talán az LMP is belátja, hogy elegáns távolságtartása csak az 5-6 százaléknyi mandátumra lesz elég, már ha egyáltalán.

Bajnai talán úgy látja, hogy ez a megfelelő megoldás, egy igazi win-win játszma, legalábbis a demokratikus ellenzéki oldalon. Maximum nem lesz miniszterelnök Mesterházyból. Na, bumm.

Itt az új választási rendszer, pontosabban annak váza. Mert hiába harangozták be, hogy majd jól bemutatják, a lényeg csak később következik. Egyelőre úgy látszik, nem volt hiába minden tiltakozás.

Egyfordulós, vegyes rendszert akar a Fidesz – derült ki a Fidesz frakcióülés után. Persze, a koncepció már ismert volt, sokan szedték szét darabjaira. Pedig egyelőre nem nagyon van mit, mert éppen a vitatott pontok maradtak homályban.

Még azt sem tudjuk, hány egyéni képviselő lesz, mekkorák lesznek a választókerületek, mire szavazhatnak a határontúliak. Ami azért elég gáz, tekintve, hogy az egyik legfontosabb törvényről van szó. De biztosak lehetünk benne, hogy a Fidesz ezt is elintézi néhány nap alatt.

Pedig nem lesz könnyű dolguk, hiszen saját frakciótagjaik jó része a saját politikai karrierje ellen kell, hogy szavazzon. Egyrészt, ugye, kisebb súlyúak lesznek a polgármesterek, a helyi képviselő-testületek már most is kisebbek. És a jelenlegi 386 helyett max. 200 képviselő lesz az országgyűlésben is, így jó részük itt sem juthat mandátumhoz.

Nem irigylem azokat, akiknek ezt át kell verniük az elkényelmesedett frakciótagokon. De meg fogják tenni, abban biztosak lehetünk.

A kormánypárthoz közeli szakmai műhely (az egyik politikatudományi intézet) főmunkatársa említette egy kislétszámú beszélgetésen még a tavasszal, hogy azért jó frakcióvezető Lázár János, mert ő képes erre, és kordában tudja tartani az indulatokat. Ezért nézik el neki az időnkénti balhékat és meggondolatlan kijelentéseket.

De visszatérve a választási rendszerre, az már most látszik, hogy a Fidesz hajlandó némi kompromisszumra. Egyébként kénytelen, hiszen csökken a népszerűsége, ráadásul a külföld árgus szemekkel figyel.

Így most belengették, hogy megoldják az elveszett szavazatok kompenzációját, vagyis valamennyivel arányosabb lesz a rendszer. Persze, ha ez csak jelzésértékű lesz, akkor csupán kirakatintézkedésről van szó. Szóba került az is, hogy a határontúli magyar állampolgárok csak listára szavazhassanak, ezzel némiképpen csökkenteni tudják a kritikus hangokat.

És arról is szó van, hogy mandátumot kapnak a hazai nemzeti kisebbségek. Ami már közel húszéves adóssága az országgyűlésnek, ráadásul jelenleg alkotmánysértő.

Talán valahol bejön az az ellenzéki taktika, hogy a parlamentre módosító indítványok tömegét zúdítják. Amit, persze, első körben azonnal elutasít a kétharmados többség, de egy részét később saját javaslatként visszahozzák és elfogadják. Így megmarad az arcuk, és közben hasznosítják a jó ötleteket.

Talán lesz még néhány ilyen a választási törvény elfogadásáig. Ugyanis egyre inkább úgy tűnik, ez nem csak a jelenlegi ellenzék számára hátrányos, de adott esetben a Fidesznek is az lehet. De erről legközelebb.

Nem tudom, mekkora siker, hogy Ágh Pétert ismét a Fidelitas elnökének választották, mégpedig 90 százalék feletti szavazati aránnyal. Az ember ilyenkor csettint egyet az ujjával, és azt mondja, ez igen, nagyon tudhat valamit ez a Péter.

A kitörő lelkesedést aztán némileg visszafogja, ha megtudjuk, egyetlen jelöltként indult az elnöki székért (posztért, tisztségért, megbízatásért ). De motoszkál azért némi érgörcs a hátsó lebeny tájékán, hogy akkor már miért nem 99 százalékkal?

Mert ugye, a 100 százalék azért nehezen jön össze, hiszen még a küldetéstudattól vezérelt küldött is elténfereghet a mellékhelyiségek vagy a büfé irányába, arról már nem is  beszélve, ha hirtelen telefonálnia fészbúkolnia vagy tvittereznie kell. Persze, kényszerből vagy kötelességtudatból.

De hol van az a közel 10 százaléknyi szavazat, ha már másra nem tudták leadni, ugyi. Pedig milyen szép is lett volna, éppúgy, mint az átkos proletárdiktatúrában, amikor az országgyűlési képviselőválasztásokon azért versenyeztek a szavazókörök, hogy melyik fejezi be előbb a munkát. Hiszen kvázi kötelező volt szavazni, így akár reggel 9-kor be is csukhatták a szavazófülkét. A választáson meg úgysem kellett gondolkodni, hiszen csak egy volt a jelölt…

Nem tudom, igaz-e, hogy valószínűleg nincs is igazi tétje ennek a dolognak. A Fidelitasról keveset hallani, valószínűleg káderképzőként működik, amire élő példa a mi Péterünk. De néhány, a nagy testvért támogató sajtközleményen kívül… Hát, nem nagyon lehet emlékezni egyébre.

Persze, a nagy testvér időnként megsimogatja ktestvére buksiját, hoz neki ajándékot, néhány parlamenti mandátumot, egy-két felügyelőbizottsági, igazgatótanácsi széket, ha már ilyen jól teljesíti a feladatát.

Nem tudom, emlékszik-e még valaki arra, amikor két évvel ezelőtt elnökké választották Ágh Pétert. Akkor egy fidelitasos név nélkül azt mondta, azért Péterünk lett az elnök, mert nem találtak nála jobbat. Ebből most két dolog lehetsége:

1. Most sem találtak jobbat.

2. Nem is kerestek, mert erre van szüksége a szervezetnek és a nagyobb testvérnek.

Nem tudom, melyik a rosszabb lehetőség.