Ritka, hogy a kereszténydemokraták a Fidesz javaslata ellen szavaznak az országgyűlésben. Annyira ritka, hogy eddig nem is nagyon került rá sor. A múlt héten viszont kemény ellenállást tanúsítottak, amikor az országgyűlési képviselői poszt összeférhetetlenségéről kellett voksolniuk.

Pedig a javaslat időközben jelentősen felpuhult. Először már 2013 szeptemberétől bevezették volna az új szabályozást, miszerint a képviselők csak egy helyről vehessenek fel jövedelmet, és persze, ez a hely az országgyűlés legyen. Kompenzációként megemelték volna a képviselői tiszteletdíjat, de eltörölték volna a költségtérítést (mostani nevén választókerületi pótlék), és átvariálták volna a lakhatási támogatást.

Később aztán új javaslattal állt elő a Fidesz, ebben a legfontosabb, hogy csak a 2014-es választások után lépne életbe. Az már régóta köztudott, hogy meg akarják tiltani a politikai álláshalmozást, vagyis, hogy az országgyűlési képviselő egyúttal ne lehessen polgármester, megyei közgyűlés elnöke, települési, megyei képviselő-testület tagja, kormánymegbízott, és alapjában véve állami alkalmazott sem.

De az új verzióban az is szerepel, hogy a képviselő ne folytathasson egyéb kereső tevékenységet sem, kivéve a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői munkát.

Nos, ezt a javaslatot akarta a múlt héten megvétózni a KDNP-frakció több tagja, eddig példátlan önállóságról és bátorságról téve tanúbizonyságot. A nemmel szavazó képviselők nagy részének egy, kisebb részének két mellékállása is van, közülük csupán hatan (köztük a kőszegi Básthy Tamás) vannak, akik csak az országgyűléstől vesznek fel jövedelmet.

De Puskás Tivadart, Szombathely polgármesterét már érintette volna a dolog, ő polgármesteri pozíciójáért havi 680 ezret kap, oktatóként további 120 ezret. Persze, mindez most már hipotetikus, hiszen 2014-ig, a ciklus végéig marad a jelenlegi helyzet, így maradnak a több helyről érkező jövedelmek is.

Ami viszont érdekes, a vitában elhangzott, hogy az országgyűlési képviselőség nem főállású tevékenység. És ezt a véleményt 1994 óta többen is képviselik, pártállástól függetlenül sokan voltak és vannak, akik parlamenti munkájuk mellett civilként is dolgoztak, vagy egyéb, keresettel járó állami megbízatást vállaltak.

Közéjük tartozik Ipkovich György, Szombathely korábbi polgármestere, aki szintén egy időben töltötte be a két posztot, de Puskás Tivadart is meg kell említenem újra. Őt, miután 2006-ban képviselővé választottak, elbocsátották civil munkájából, a regionális mentőszervezet éléről, azzal indokolva, hogy politikai szerepvállalása összeegyeztethetetlen munkájával.

Puskás pert indított és nyert, a bíróság visszahelyezte igazgatói székébe, amit csak 2010-ben, polgármesterré választása után hagyott el. Puskás akkor úgy értelmezte az ellene folyó eljárást, hogy azért küldték el, mert színt vallott politikai hovatartozásáról.

Pedig, ha jobban megnézzük a dolgot, nem ennek kellett volna az indoknak lenni. A rendszerváltás előtti években az akkori ellenzék, politikai oldaltól függetlenül együtt állt ki azért, hogy állandóan ülésező országgyűlésünk legyen, és a képviselőknek ez legyen a főállásuk. Indokolva több dologgal.

Köztük, hogy a képviselői munka egész embert kíván, nem szabad elterelni a képviselő figyelmét mással. És benne volt a dologban az is, hogy egy beosztottként dolgozó országgyűlési képviselőt akár a főnöke is befolyásolhat parlamenti döntésében.

Így is történt, az első parlamentben (1990-94) nem voltak polgármesterek, nem voltak egyéb civil foglakozást űzők. De aztán a dologba beletanult és a lehetőségeket meglátó politikusok felpuhították a szabályozást, az 1994-es választások előtt az országgyűlés (konszenzussal) eltörölte az összeférhetetlenségi szabályokat.

Most ezt akarja visszaállítani a Fidesz, szerintem egyébként helyesen. Jó, van a dolog mögött azért némi taktika, hiszen így (és persze a járási hivatalok létrehozásával) jóval több politikai munkahely lesz az országban, mint eddig. És kell is a hely a „kiöregedett” képviselőknek, és azoknak, akik a parlament létszámcsökkentése miatt nem jutnak más politikai megbízáshoz.

A kereszténydemokraták most ebben fordultak szembe a Fidesszel. A parlamenti matematika szerint, ha a Jobbik – mint ígérték – szintén nemmel voksol a végszavazásnál, meg is hiúsíthatják a törvénymódosítás elfogadását. És marad az álláshalmozás, és a több helyről bezsebelt jövedelem. Persze, csak azoknak, akik nem esnek ki a pikszisből, és sikerül bekerülniük az új, kisebb létszámú országgyűlésbe.

A politikai haszonszerzés akár racionális lépés is lehetne egy csökkenő népszerűségű kormánypárttól, ha közben nem táncolnánk a szakadék szélén. Mert ha az IMF-fel gyorsan és könnyen menne a megegyezés, akkor Orbán szembemenne sok éves kommunikációjával, mint írtam előző bejegyzésemben.

Ma reggeli interjújában azt mondta, ha az IMF irányítása alá kerül az ország, akkor itt nincs szükség nemzeti érzelmű emberekre. Szerintem az a mondat a magatartásának lényege. Olyan sokszor hangoztatta, hogy meg kell őriznünk függetlenségüket, hogy ma már ennek a gondolatnak a rabja.

És ezzel a kurucos magatartással támogatói egy részét is meg tudja őrizni, sőt, talán még a jobbikosok szimpátiájára is számíthat. Erről szól ez az egész történet, hiszen Orbán most főleg az EU-szkeptikusok, a mindenféle külföldi együttműködést elutasítók támogatásában bízhat. Jól mutatják ezt az internetes kommentek is.

De megéri-e mindez azt, hogy az ország közben szép lassan csődbe megy? Közel már az az idő, amikor – megállapodás hiányában – elszalad a forint árfolyama, és 500 körül lesz az euró, 600 körül a benzin. De ez – úgy tűnik – Orbánnak nem érdekes, ő csak a politikai hasznot nézi.

De van egy másik lehetőség. Annyira elszakadt a valóságtól, hogy mindent elhisz Matolcsynak, hiszi, hogy jó állapotban van az ország, és jön a fellendülés. És saját személye elleni támadásként éli meg a kritikákat, márpedig, mint tudjuk, ő tévedhetetlen és soha nem hazudik. És ha a valóság nem egyezik meg az elképzelt dolgokkal, akkor nem az elképzeléseket, hanem a valóságot kell hozzáigazítani.

Orbán már nem képes ebből az álomvilágból kilépni. Kérdés, hogy a Fidesz meddig lesz hajlandó asszisztálni ehhez. Mert ők is féltik azért a saját egzisztenciájukat, és nem valószínű, hogy a bukásba is követik majd vezérüket.

De miközben ezt a bejegyzést írom, jön a hír, hogy Barroso nem kapta meg Orbán levelét, a levél tartalmáról egyelőre csak a miniszterelnök bejelentéséből tudunk. Így van egy újabb lehetőség, a belföldi és külföldi kettősbeszéd. De ez már régebben sem jött be, szerintem most sem lesz eredményes.