A Szonda Ipsos legutóbbi mérése szerint megállt a Fidesz támogatottságának csökkenése, sőt, 3 százalékponttal nőtt is az utóbbi hónapokban. A Fideszre most a teljes, választókorú lakosság 19 százaléka szavazna, ami 1,4 millió szavazót jelent.

De erősödött az MSZP is, szintén 3 százalékponttal, 14 százaléknyi szavazatra számíthatna a párt, ami 1,1 millió szavazatnak felel meg. Vagyis, a Fidesz előnye most durván 300 ezer szavazat lenne.

A hónap vesztese a Jobbik, két százalékpontot csúszott vissza, most 7 százalékon áll, ami 600 ezer szavazatnak felel meg. Az LMP viszont erősödött, most éppen a parlamenti küszöböt, az 5 százalékot súrolja, a Demokratikus Koalíció stagnál a maga 2 százalékánál.

Ha megnézzük a biztos szavazók körében kapott eredményeket, természetesen hasonlókat látunk, a Fidesz most 41, az MSZP 28, a Jobbik 17, az LMP 9, a DK 4 százalékon áll. De a tényleges adatoknál fontosabbak a tendenciák, amiket a Szonda Ipsos grafikonján le lehet olvasni.

A Fidesz elkezdte visszaszerezni korábban elveszített támogatóit, az MSZP kis mértékben erősödik, a Jobbik ennél nagyobb arányban gyengül, az LMP ingadozik, a DK stagnál. Az okokra egyértelmű magyarázatot adnak az idei év politikai történései, főleg, ha megnézzük az Európai Unióhoz való viszonyt.

A Szonda Ipsos mérése szerint a Fidesz támogatói közül 58 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint hátrányos hazánk uniós tagsága. Az MSZP szimpatizánsok körében pedig átbillent az arány, korábban itt is többen voltak az Unióhoz negatívan viszonyulók, de az elmúlt két hónapban 48 százalékra nőtt az uniós tagság mellett kiállók aránya, miközben az ellenzőké 43 százalékra csökkent.

Azt hiszem, a külpolitikai történések (az éles vita az Európai Parlamentben, a kötelességszegési eljárások elindítása) volt az egyik oka a szimpatizánsok aktivizálódásának, a másik viszont az erre adott hazai politikai reakciók.

A kormány melletti utcai kiállások erősítették a Fidesz tábor kohézióját, és érdekes módon ez kiváltotta a baloldali szimpatizánsainak aktivitását is. Amolyan dafke módon, ha a kormányt pártolók megmutatják magukat, akkor az ellenzék is. Mindez azonban azt jelzi, hogy az évekkel, évtizedekkel korábban kialakult pártszimpátia nem tűnt el, csupán illegalitásba vonult, amiből most kezd előjönni.

Mit is akarok ezzel mondani? Azt, hogy szerintem nem igazak a két tábor közti átjárásról szóló elméletek. Egy Fidesz szavazóból nem lesz MSZP-s, és viszont. Inkább eltűnnek a politikai homályban, ha nem értenek egyet az általuk preferált párttal, de soha nem fognak átmenni a túloldalra, még egy semmilyen következményekkel nem járó közvélemény-kutatás kedvéért sem.

Vagyis, ismét beigazolódik a politikai marketing azon tétele, hogy a legnagyobb energiát a saját szimpatizánsok visszaszerzésére, mozgósítására kell fordítani, a másik táborból, táborokból, úgysem sikerül átcsábítani senkit.

Persze, van még két tanulsága a vizsgálatnak. Az egyik, hogy a Jobbik elkötelezett szimpatizánsai kevesebben vannak, mint azt gondolnánk. Vannak, akik kacérkodnak velük, de ha úgy érzik, hogy szükség van rájuk, visszatérnek a politikai közép irányába.

A másik tanulság: valószínűsíthető, hogy az alternatív mozgalmak (Szolidaritás, Milla) rendezvényein részt vevők is hasonlóan gondolkodnak, persze, a politikai paletta másik oldalán. Elmennek tüntetni, de ha komolyan választaniuk kellene, akkor a már ismert pártok között válogatnak, és többségük az MSZP-t választja.

Ezeket a tanulságokat azért valószínűleg levonják a politikusok is. A Fidesz érdeke, hogy a mérsékeltebb szavazókat elvonja a Jobbiktól, az MSZP-é, hogy magához csalogassa a kormánnyal kritikus szavazókat.

De leginkább az LMP-nek és a DK-nak van gondolkodni valója, úgy látszik, ők jó ideig megmaradnak a melléksodorban. Nem nagyon dédelgethetnek ennél komolyabb terveket.

Hát, abból a tanácstalanságból, ami miatt nem tudták, hogyan is viselkedjenek. Harcos ellenzékként, akik jól megkritizálják a kormányt, vagy csendestársként, számítva egy jövőbeni esetleges koalícióra a jelenlegi kormánypárttal. Mindkettőt gyakorolták csendben, de a fejlemények elsodorták ezt a langyos, ide is, oda is magatartást.

Mi volt ez a két fejlemény? Az egyik kétségkívül a legújabb közvélemény-kutatási adatok nyilvánosságra kerülése. Ezekből látszik, hogy a Fidesz folyamatosan veszít támogatottságából, az ellenzék viszont nem nyer belőle. A Jobbik erősödött ugyan néhány százalékpontot, de még mindig a harmadik helyen állnak, ráadásul az MSZP-re, a DK-ra és az LMP-re adott szimpatizánsi szavazatok összessége most először múlta felül a kormánypártok támogatottságát.

Lépniük kellett valamit, hiszen a netes közvéleményben jelen lévő táboruk is egyre inkább kritizálja ezt a langyos magatartást.

Mit is tettek? Először is keményen nekimentek a szociknak, Szombathelyen is, és ne legyenek kétségeink, hogy erre az országos pártközpont is rábólintott. Így közhírré tették, ők bizony nem felejtenek, és különben is ott az elmúttnyolcév.

Tény, hogy ezzel a Fideszt próbálták megsimogatni egy kicsit, eközben azt akarták tudatosítani táborukban, hogy ők most is azok a tökös legények, mint az utcán voltak a választások előtt.

És ehhez jött a szombati fővárosi tüntetés, ahol a Jobbik ellenzéki pártként demonstrált a kormánypártok mellett. A két esemény azt mutatja, elkezdődött itt egy kis dörgölőzés, hiszen joggal reménykedhetnek abban, hogy a Fidesznek rövidesen szövetségesre lesz szüksége.

Azt nem tudom eldönteni, hogy a pesti tüntetésen miért lőtték meg az öngóljukat. Nevezetesen, hogy az EU-ból való kilépést követelték, és ezt még egy kis zászlóégetéssel is megszínesítették.

Lehet, hogy csak radikalizmusukat akarták kimutatni, bebizonyítandó tökös gyerek mivoltukat. De az is lehet, hogy ez jön ki belőlük zsigerből, és a tömegpszichózis hatására ki is jött.

De ezzel kényszerhelyzetbe sodorták a Fideszt. Orbánékban kétségkívül van némi fenntartás az EU-val szemben, valószínűleg legszívesebben ki is léptetnék az országot az Unióból, de a jelenlegi gazdasági helyzetben nem tehetik meg, min erről Martonyi János reggel gyorsan nyilatkozott is egyet. A Fidesz nem teheti meg, hogy ezek után elfogadja a Jobbik támogatását, el kell tőlük határolódnia.

Amit meg is tesz biztosan, csak nem a nagy nyilvánosság előtt. Orbán még mindig bízik abban, hogy a szélsőjobbos szavazók átállnak hozzájuk. De a Martonyi nyilatkozat is mutatja, hogy hivatalos szinten ez azért megtörténik.

A Jobbik így aztán magára marad. Még azt is el tudom képzelni, hogy ha felveszik a mártírszerepet, némileg nőhet a támogatottságuk, de azt már nehezen, hogy a belátható jövőben kormányerő legyen belőlük.