Ha jobban hinnék az összeesküvés elméletekben, mint amennyire, akkor azt is íratnám, hogy jól előkészített, tudatos szakítás történt az MSZP-ben, megalapozván ezzel a Fidesz kétfrontos harcát. Mert a Fidesz eddig szinte csak Gyurcsányt támadta, ahogyan az ökölvívásban mondják, megütötték már mindennel, csak a vödörrel nem. A bíróval már igen.

Most viszont oda kell figyelniük a Demokratikus Koalícióra (DK) és a megmaradt MSZP-re is. Ráadásul eltérő eszközöket kell alkalmazniuk ellenük, hiszen két, alapvetően különböző szervezetről van szó. Mesterházyéktól sok újra nem lehet számítani, hacsak arra nem, hogy a bizonyításkényszer nagyobb aktivitásra vegye rá őket. Hiszen akár szavazókat is veszíthetnek.

Gyurcsányék viszont lendületben vannak, nem fogja őket már vissza semmi, és biztosak lehetünk abban, hogy rendkívüli módon felpörgetik majd a parlamenti eseményeket. Ez létkérdésük is, hiszen igazolniuk kell létezésük értelmét és célját.

Ráadásul így a baloldal dupla akkora megszólalási időt és lehetőséget kap az országgyűlésben, mint eddig, és így okozhatnak kellemetlen perceket a hatalmukba belekényelmesedő kormánypártoknak.

De azért abban nem nagyon hiszek, hogy a háttérben lepacsizott volna az MSZP és a DK. Komoly indulatok feszülnek egymásnak a nyilatkozatokban, és úgy tűnik, egyelőre inkább ellenfelek lesznek, mint szövetségesek. Persze, az ellenzéki oldalon miért is kellene szövetséget kötni, ott az a lényeg, hogy mindenki megmutassa magát, és el is különüljön a többiektől.

Az már más kérdés, hogy adott esetben, mondjuk, egy koalíciókötési lehetőségnél azért félretennék az ellentéteket, de annak nincs itt az ideje és egy darabig nem is lesz. Szerintem nem is foglalkoznak ezzel egyelőre, a hídon akkor kell átmenni, ha a folyóhoz értünk.

Így a Fidesznek meg kell osztani a parlamenti erejét, nem kétséges, hogy sikerül is nekik, de el fognak aprózódni az akcióik. Szóval, ha valakinek rossz ez a szakítás, az a Fidesz. No meg persze a Jobbik, akik így egyre inkább marginalizálódnak, hiába övék a harmadik legnagyobb frakció.

Hiszen a DK ellenük éppúgy fel fog lépni, mint a Fidesz ellen. Nem véletlen, hogy első reakciójuknak a „legmagyarellenesebb” csoportnak titulálták Gyurcsányékat, üzenve ezzel híveiknek. De ez egyelőre csak reflex, nekik is át kell gondolniuk eddigi stratégiájukat.

Hogy mi lesz a jövője az MSZP-nek és a DK-nak, persze, még nem tudni. Tény, hogy a DK szélesre nyitotta a kapukat, kérdés, Gyurcsány személye mennyire tartja vissza azokat, akik eddig nem találtak maguknak támogatásra méltó pártot. Az MSZP viszont, ha nem szabadul meg a dinoszauruszoktól, és ezzel a dicstelen múlttól, könnyen zuhanásba kezdhet.

Az viszont biztos, hogy magas hőfokon zajlik a magyar politikai rendszer átalakulása. És szerintem még nincs vége, talán a jövő év felére alakulnak ki az új struktúrák. Mert aztán már késő lesz, hiszen közelednek a választások. Már ha a Fidesz, megállítandó az átalakulásokat, nem ír ki előrehozott választásokat, vagy nem hosszabbítja meg a ciklust.

Erejénél fogva megteheti, de azzal nem csak az ellenzék támogatottságát erősítené, hanem még jobban elszigetelné magát az európai és atlanti politikától. Már ha ez lehetséges még egyáltalán.

Persze, ha a politika azon része felől közelítünk a témához, hogy mi is a politika lényege, nem kell csodálkoznunk azon, hogy végül a renegátok is aláírták a hűségnyilatkozatot. Hiszen a politika tulajdonképpen érdekek küzdelme, nem csupán a nagyok, hanem az egyének szintjén is. Ezért van, hogy a Gyurcsány-pártiak is maradnak a frakcióban.

És ezért van, hogy Mesterházy felszólította őket, valljanak már színt végre. Mert Mesterházynak ezt diktálják az érdekei, a Gyurcsány-pártiaknak meg azt, hogy egyelőre maradjon ez a lebegtetés. Mert ez alkupozíciót is jelent. Szóval, mindannyian úgy viselkednek, mint a politikusok.

Beleértve azt is, hogy nem néznek kifelé a saját kis világukból. Mert ha megtennék, láthatnák, hogy mennyire nem érdekli ez az egész azokat, akik miatt csinálni kellene ezt az egészet.

Az MSZP és benne a szocik a mai napig úgy viselkednek, mintha komoly tényezők lennének, és mintha valaki megígérte volna nekik, hogy Orbán után megint ők következnek. Mint amikor az óvónéni azt mondja, Pistike, most hadd játsszon a Lacika azzal a kisautóval, később majd te játszhatsz vele.

De ez már nagyon nincs így. Éppen a magyar politikai rendszer átstrukturálódása zajlik, és egyelőre nem tudni, mi lesz ebből. Jöhet a lengyel modell, ahol két jobboldali párt verseng most egymással, de jöhet az angol is, ahol nemrégiben évszázadok óta először koalícióra kényszerült a nyertes erő. Mert ott új politikai erő jelent meg, és – ha csak rövid időre is -, de simán megkavarta a meggyökeresedett rendszert.

Nálunk mindkét modell jelei látszanak. Hogyan alakul, még nem tudni, de aránylag gyorsan kiderül majd. És tévednek a szocik, ha azt hiszik, ebben meghatározó szerepük lesz. Jó darabig biztosan nem. Akkor sem, ha egyben marad a párt, és akkor sem, ha szakad.

Egyszerűen nem értik, miről van szó. Így pedig csinálhatnak bármit, maradnak az oldalvonal mellett. Talán időnként ki kellene nézni a biztonságos bennfentes világból. Mert ott sok mindent láthatnának, amiből akár tanulni is lehetne.