A köztársasági elnök lemondása körüli történések rosszkor jöttek az MSZP-nek, hiszen éppen azon a hétvégén tartották tisztújító közgyűlésüket. A médiafelületet így elvette tőlük a Schmitt-ügy, nem mintha olyan nagy lett volna az érdeklődés.

És nem mintha olyan jelentős dolgok történtek volna. Mesterházy elnök maradt, amit borítékolni lehetett volna, a kihívójának nem volt sok esélye. Ami talán pozitívum, hogy most már tényleg eltűntek az elnökségből a régi emberek, új és kevésbé ismert nevekkel találkozhatunk.

Szóval, a megújulásnak ez a része talán megy. A fontosabb viszont nem igazán. Gondolok itt az erkölcsi, etikai dolgokra, és a politikai magatartásra is. A szociknak – jogosan, persze – még sokáig szembe kell nézniük az elmúlt két évtized hagyatékával, a korrupciógyanúval, az önérdek hajszolásának vádjával.

Itt lenne az ideje, hogy szembenézzenek ezzel, és nem a struccpolitikába meneküljenek. Hogy amiről nem veszünk tudomást, az nincs. Elkelne egy bocsánatkérés, mondjuk. És nem ígéretek, hanem bizonyítékok.

Mert ma már nincs politikai váltógazdaság, most éppen egy totális újraindítás előtt vagyunk. Amiben a baloldalnak, a jobboldalnak és a liberálisoknak is juthat szerep, de ehhez minden résztvevő szándéka és cselekedete kell.

A központi politikai erőtér ugyanis stagnálást jelent. Lehet, hogy vannak, akik ezt örömmel üdvözölnék, de ez nem vezet sehová. A világpolitika, az európai politika is gyökeres átalakuláson megy át, ha hazánk bezárkózik, akkor megint csak lemaradunk és kimaradunk.

Ezért kevés, ha az ellenzék csak akciózik, vagy mint a szocik, állandóan a megújulásról beszélnek, miközben szó sem esik konkrétumokról. Ennél már több kell, hogy az egyre terjedő politikai apátiából kirántsák az embereket.

Különben megáll az idő, és maradunk ott, ahol vagyunk. Az ötletelés, durcáskodás, ellenségeskedés világában. Ami nem éppen kecsegtető perspektíva.

A Szonda Ipsos legutóbbi mérése szerint megállt a Fidesz támogatottságának csökkenése, sőt, 3 százalékponttal nőtt is az utóbbi hónapokban. A Fideszre most a teljes, választókorú lakosság 19 százaléka szavazna, ami 1,4 millió szavazót jelent.

De erősödött az MSZP is, szintén 3 százalékponttal, 14 százaléknyi szavazatra számíthatna a párt, ami 1,1 millió szavazatnak felel meg. Vagyis, a Fidesz előnye most durván 300 ezer szavazat lenne.

A hónap vesztese a Jobbik, két százalékpontot csúszott vissza, most 7 százalékon áll, ami 600 ezer szavazatnak felel meg. Az LMP viszont erősödött, most éppen a parlamenti küszöböt, az 5 százalékot súrolja, a Demokratikus Koalíció stagnál a maga 2 százalékánál.

Ha megnézzük a biztos szavazók körében kapott eredményeket, természetesen hasonlókat látunk, a Fidesz most 41, az MSZP 28, a Jobbik 17, az LMP 9, a DK 4 százalékon áll. De a tényleges adatoknál fontosabbak a tendenciák, amiket a Szonda Ipsos grafikonján le lehet olvasni.

A Fidesz elkezdte visszaszerezni korábban elveszített támogatóit, az MSZP kis mértékben erősödik, a Jobbik ennél nagyobb arányban gyengül, az LMP ingadozik, a DK stagnál. Az okokra egyértelmű magyarázatot adnak az idei év politikai történései, főleg, ha megnézzük az Európai Unióhoz való viszonyt.

A Szonda Ipsos mérése szerint a Fidesz támogatói közül 58 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint hátrányos hazánk uniós tagsága. Az MSZP szimpatizánsok körében pedig átbillent az arány, korábban itt is többen voltak az Unióhoz negatívan viszonyulók, de az elmúlt két hónapban 48 százalékra nőtt az uniós tagság mellett kiállók aránya, miközben az ellenzőké 43 százalékra csökkent.

Azt hiszem, a külpolitikai történések (az éles vita az Európai Parlamentben, a kötelességszegési eljárások elindítása) volt az egyik oka a szimpatizánsok aktivizálódásának, a másik viszont az erre adott hazai politikai reakciók.

A kormány melletti utcai kiállások erősítették a Fidesz tábor kohézióját, és érdekes módon ez kiváltotta a baloldali szimpatizánsainak aktivitását is. Amolyan dafke módon, ha a kormányt pártolók megmutatják magukat, akkor az ellenzék is. Mindez azonban azt jelzi, hogy az évekkel, évtizedekkel korábban kialakult pártszimpátia nem tűnt el, csupán illegalitásba vonult, amiből most kezd előjönni.

Mit is akarok ezzel mondani? Azt, hogy szerintem nem igazak a két tábor közti átjárásról szóló elméletek. Egy Fidesz szavazóból nem lesz MSZP-s, és viszont. Inkább eltűnnek a politikai homályban, ha nem értenek egyet az általuk preferált párttal, de soha nem fognak átmenni a túloldalra, még egy semmilyen következményekkel nem járó közvélemény-kutatás kedvéért sem.

Vagyis, ismét beigazolódik a politikai marketing azon tétele, hogy a legnagyobb energiát a saját szimpatizánsok visszaszerzésére, mozgósítására kell fordítani, a másik táborból, táborokból, úgysem sikerül átcsábítani senkit.

Persze, van még két tanulsága a vizsgálatnak. Az egyik, hogy a Jobbik elkötelezett szimpatizánsai kevesebben vannak, mint azt gondolnánk. Vannak, akik kacérkodnak velük, de ha úgy érzik, hogy szükség van rájuk, visszatérnek a politikai közép irányába.

A másik tanulság: valószínűsíthető, hogy az alternatív mozgalmak (Szolidaritás, Milla) rendezvényein részt vevők is hasonlóan gondolkodnak, persze, a politikai paletta másik oldalán. Elmennek tüntetni, de ha komolyan választaniuk kellene, akkor a már ismert pártok között válogatnak, és többségük az MSZP-t választja.

Ezeket a tanulságokat azért valószínűleg levonják a politikusok is. A Fidesz érdeke, hogy a mérsékeltebb szavazókat elvonja a Jobbiktól, az MSZP-é, hogy magához csalogassa a kormánnyal kritikus szavazókat.

De leginkább az LMP-nek és a DK-nak van gondolkodni valója, úgy látszik, ők jó ideig megmaradnak a melléksodorban. Nem nagyon dédelgethetnek ennél komolyabb terveket.

Hogy miért is? Mert a cím simán súrolja a bulvárszintet, ahol annál nagyobb a kíváncsiság, minél bensőségesebb a mondandó. Mint amikor bebámulhatunk a celebek hálószobájába. Ez az érzés mozgatja a bulvárfogyasztókat.

És, ha jobban belegondolunk, kell is némi trükk, hogy a hír elérje az ingerküszöböt. Mert egyébként ki a fenét érdekel, hogy mit csinálnak a furcsa nevű, közvélemény-kutatásokban meg sem jelenő, nosztalgiázó baloldali pártok. Ma, amikor a baloldali kifejezés pejoratív értelmet kapott a közbeszédben.

Nem is kellene foglalkozni a dologgal, ha csak a kis pártokat nézzük. Hiszen Thürmer Magyar Kommunista Munkáspártja a vicc kategóriája, talán egyetlen dolog miatt lehet rájuk némi elismeréssel nézni: nyíltan vállalják kommunista nézeteiket már évtizedek óta, és nem forognak a politikai széljárásnak megfelelően. Kevés pártról lehet ezt elmondani.

A Munkáspárt 2006 arca Vajnai Attila, a Magyarországi Szociáldemokrata Párté Scmuck Andor és Kapolyi László. Előbbi két úriember belefér a megélhetési politikus kategóriájába, Kapolyi elég öntörvényű ahhoz, hogy komolyan is gondolja.

A Zöld Baloldal korábban Tamás Gáspár Miklósról volt nevezetes, akkori filozófiájuk belefér a világ többi, baloldali anarchista pártjának arculatába, általában nem jutnak parlament közelébe. A párt új ügyvezetőjének neve teljesen ismeretlenül cseng, ha valaki hallott Trasciatti Attilláról, szóljon.

Szóval, az ő mozgolódásuk érthető, valószínűleg úgy gondolják, hogy az egyre nehezebb helyzetű alkalmazotti réteget meg tudják szólítani. Persze, ez nem ilyen egyszerű, az ideológiai alapú mozgolódásnak nem sok esélye van, elég, ha a mainstream politika két oldalának fogalomzavaraira gondolunk.

És számolniuk kell azzal, hogy – már ha némi veszélyt látnak bennük – a magukat jobboldalinak mondott alakulatok össztüzet zúdítanak majd rájuk, és ez ellen nem nagyon tudnak majd védekezni. Hamvába holt próbálkozás az egész, tiszta nosztalgia, és megmosolyogtató naivitás.

De ennél jóval furcsább az MSZP megjelenése ebben a nagyon titkos társaságban. Az elmúlt 22 év nem szólt másról a szociknál, mint görcsös igyekezetről, hogy lemossák magukról az állampárti előd hagyatékát. Ezért van az, hogy sokkal demokratikusabb szerveződésnek tűnnek, mint más pártok, és kifelé is elkötelezett demokratáknak mutatják magukat.

Erre most összemelegednek olyanokkal, akik éppen ezt a múltat akarják előhozni, és olyanokkal, akik szimpla karrieristák, de annak is a legesélytelenebb változatából. Jó, tudom, hogy csak egyik alelnökük vett részt a titkos találkozón, de ezzel kifogyhatatlan muníciót adtak a másik oldalnak. Mert ezen túl nem nagyon mondhatják magukról, hogy semmi közük a kommunistákhoz, mert nem igaz. Hiszen éppen össze akarnak bútorozni velük.

Sokáig azt hittem, semmi sem lephet már meg a politikában. Hiszen létezik jobboldali politikát vivő, magát baloldalinak valló párt, és olyan jobboldali alakulat, amelyik a bolsevik rendszerből szemezget ki éppen dolgokat.

Ez azért mégis meglepett, még ha az egész Baloldali Kerekasztal a Változásért elnevezésű csoportosulás nem lesz is több mint egy médiahack.

A legújabb hír Tóth Csabáról, hogy a zuglói MSZP-szervezet elnökeként nem fizette ki a szervezet honlapjának készítőit és működtetőit, inkább új honlapot indított, új emberekkel. A vádakra a HVG-nek azt mondta, nem is érti azokat, hiszen a honlapot társadalmi munkában készítették. Érdekes, hogy erről csak az érintettek nem tudtak.

De hogy érthető legyen a dolog, fel kell eleveníteni Tóth Csaba pályafutását. Vas megyében 2002-ben bukkant fel, 2004-ben megyei elnöknek is megválasztották. A szintén messziről érkezett Szabó Bálinttal közösen hirtelen felduzzasztották a pártszervezetek létszámát. Nem telt bele sok idő, kiderült, hogy a két csodatévő fiktív belépési nyilatkozatokat küldött a pártközpontnak, a valós belépésekért meg fizettek néhány ezer forintot. A kőszegi szervezet létszáma például rövid idő alatt 30-ról 500-ra nőtt, legalábbis papíron.

A Nyugat információi  szerint Tóth Csaba Hagyó Miklós köréhez tartozott, de kapcsolatba hozták a milliárdos Leisztinger Tamással is,  így a párton belül bőven volt hátszele akkoriban. A botrány kirobbanása után aztán Kiss Péter akkori kancelláriaminiszternek kellett keményen fellépnie, hogy Tóth és Szabó eltűnjön a megyéből.

Szabó Bálint (aki nem sokkal korábban még a Fidesznél próbálkozott, Szombathelyen is) el is tűnt, Tóth viszont nem sokkal később Zuglóban bukkant fel. Ott aztán, az előző ciklusban 500 milliót kasszírozott a kerületi önkormányzattól tanácsadóként, korábbi vasi irodavezetőjével, Menyhárt Bizsánnal közösen.

2010-ben egyéni országgyűlési képviselőjelöltként indult Zuglóban, el is hasalt rendesen, ettől függetlenül megtartotta kerületi MSZP-elnöki pozícióját, és valószínűleg most is megtartja, a honlapos botrány után.

És nagyon úgy tűnik, Tóth Csaba hosszú pályafutásra rendezkedett be a szocialistáknál, egyes hírek szerint jó kapcsolatai vannak Mesterházy Attila pártelnökkel is.

Csak azt nem értem, miért nem kap valaki észbe a pártnál, a nagy átalakítási és megújulási roham közben. Mert amíg ilyen emberek lehetnek, nem hogy vezetői szinten, hanem szimpla párttagkönyv-tulajdonosként az MSZP-ben, addig minden átalakítási, megtisztulási, stb. – nevezhetjük bárminek – szándék eleve halálra van ítélve.

Egyszerűen érthetetlen. Hacsak abba bele nem gondolunk, hogy a nyolcévnyi kormányzás alatt éppen a második vonalba tartozó helyi nagyemberek fúrtak meg minden, normalizálódásra alkalmas tervet. Úgy tűnik, a tendencia nem változott.

Ha jobban hinnék az összeesküvés elméletekben, mint amennyire, akkor azt is íratnám, hogy jól előkészített, tudatos szakítás történt az MSZP-ben, megalapozván ezzel a Fidesz kétfrontos harcát. Mert a Fidesz eddig szinte csak Gyurcsányt támadta, ahogyan az ökölvívásban mondják, megütötték már mindennel, csak a vödörrel nem. A bíróval már igen.

Most viszont oda kell figyelniük a Demokratikus Koalícióra (DK) és a megmaradt MSZP-re is. Ráadásul eltérő eszközöket kell alkalmazniuk ellenük, hiszen két, alapvetően különböző szervezetről van szó. Mesterházyéktól sok újra nem lehet számítani, hacsak arra nem, hogy a bizonyításkényszer nagyobb aktivitásra vegye rá őket. Hiszen akár szavazókat is veszíthetnek.

Gyurcsányék viszont lendületben vannak, nem fogja őket már vissza semmi, és biztosak lehetünk abban, hogy rendkívüli módon felpörgetik majd a parlamenti eseményeket. Ez létkérdésük is, hiszen igazolniuk kell létezésük értelmét és célját.

Ráadásul így a baloldal dupla akkora megszólalási időt és lehetőséget kap az országgyűlésben, mint eddig, és így okozhatnak kellemetlen perceket a hatalmukba belekényelmesedő kormánypártoknak.

De azért abban nem nagyon hiszek, hogy a háttérben lepacsizott volna az MSZP és a DK. Komoly indulatok feszülnek egymásnak a nyilatkozatokban, és úgy tűnik, egyelőre inkább ellenfelek lesznek, mint szövetségesek. Persze, az ellenzéki oldalon miért is kellene szövetséget kötni, ott az a lényeg, hogy mindenki megmutassa magát, és el is különüljön a többiektől.

Az már más kérdés, hogy adott esetben, mondjuk, egy koalíciókötési lehetőségnél azért félretennék az ellentéteket, de annak nincs itt az ideje és egy darabig nem is lesz. Szerintem nem is foglalkoznak ezzel egyelőre, a hídon akkor kell átmenni, ha a folyóhoz értünk.

Így a Fidesznek meg kell osztani a parlamenti erejét, nem kétséges, hogy sikerül is nekik, de el fognak aprózódni az akcióik. Szóval, ha valakinek rossz ez a szakítás, az a Fidesz. No meg persze a Jobbik, akik így egyre inkább marginalizálódnak, hiába övék a harmadik legnagyobb frakció.

Hiszen a DK ellenük éppúgy fel fog lépni, mint a Fidesz ellen. Nem véletlen, hogy első reakciójuknak a „legmagyarellenesebb” csoportnak titulálták Gyurcsányékat, üzenve ezzel híveiknek. De ez egyelőre csak reflex, nekik is át kell gondolniuk eddigi stratégiájukat.

Hogy mi lesz a jövője az MSZP-nek és a DK-nak, persze, még nem tudni. Tény, hogy a DK szélesre nyitotta a kapukat, kérdés, Gyurcsány személye mennyire tartja vissza azokat, akik eddig nem találtak maguknak támogatásra méltó pártot. Az MSZP viszont, ha nem szabadul meg a dinoszauruszoktól, és ezzel a dicstelen múlttól, könnyen zuhanásba kezdhet.

Az viszont biztos, hogy magas hőfokon zajlik a magyar politikai rendszer átalakulása. És szerintem még nincs vége, talán a jövő év felére alakulnak ki az új struktúrák. Mert aztán már késő lesz, hiszen közelednek a választások. Már ha a Fidesz, megállítandó az átalakulásokat, nem ír ki előrehozott választásokat, vagy nem hosszabbítja meg a ciklust.

Erejénél fogva megteheti, de azzal nem csak az ellenzék támogatottságát erősítené, hanem még jobban elszigetelné magát az európai és atlanti politikától. Már ha ez lehetséges még egyáltalán.

Persze, ha a politika azon része felől közelítünk a témához, hogy mi is a politika lényege, nem kell csodálkoznunk azon, hogy végül a renegátok is aláírták a hűségnyilatkozatot. Hiszen a politika tulajdonképpen érdekek küzdelme, nem csupán a nagyok, hanem az egyének szintjén is. Ezért van, hogy a Gyurcsány-pártiak is maradnak a frakcióban.

És ezért van, hogy Mesterházy felszólította őket, valljanak már színt végre. Mert Mesterházynak ezt diktálják az érdekei, a Gyurcsány-pártiaknak meg azt, hogy egyelőre maradjon ez a lebegtetés. Mert ez alkupozíciót is jelent. Szóval, mindannyian úgy viselkednek, mint a politikusok.

Beleértve azt is, hogy nem néznek kifelé a saját kis világukból. Mert ha megtennék, láthatnák, hogy mennyire nem érdekli ez az egész azokat, akik miatt csinálni kellene ezt az egészet.

Az MSZP és benne a szocik a mai napig úgy viselkednek, mintha komoly tényezők lennének, és mintha valaki megígérte volna nekik, hogy Orbán után megint ők következnek. Mint amikor az óvónéni azt mondja, Pistike, most hadd játsszon a Lacika azzal a kisautóval, később majd te játszhatsz vele.

De ez már nagyon nincs így. Éppen a magyar politikai rendszer átstrukturálódása zajlik, és egyelőre nem tudni, mi lesz ebből. Jöhet a lengyel modell, ahol két jobboldali párt verseng most egymással, de jöhet az angol is, ahol nemrégiben évszázadok óta először koalícióra kényszerült a nyertes erő. Mert ott új politikai erő jelent meg, és – ha csak rövid időre is -, de simán megkavarta a meggyökeresedett rendszert.

Nálunk mindkét modell jelei látszanak. Hogyan alakul, még nem tudni, de aránylag gyorsan kiderül majd. És tévednek a szocik, ha azt hiszik, ebben meghatározó szerepük lesz. Jó darabig biztosan nem. Akkor sem, ha egyben marad a párt, és akkor sem, ha szakad.

Egyszerűen nem értik, miről van szó. Így pedig csinálhatnak bármit, maradnak az oldalvonal mellett. Talán időnként ki kellene nézni a biztonságos bennfentes világból. Mert ott sok mindent láthatnának, amiből akár tanulni is lehetne.

Nem tudom, az MSZP vezetői honnan szerzik információikat, de az biztos, hogy nem élnek a való világban.

Jó három héttel a megjelenése után került a kezembe a 168 óra, amelyben Gyurcsány, Hiller és Kiss Péter beszélget arról, milyennek is kellene lennie a szocialista pártnak, hogyan kellene növelni a népszerűséget. Ez még oké, de a tartalom… Nos, az MSZP három platformjának vezetője leginkább azon vitatkozik, baloldali párt, baloldali néppárt vagy szociáldemokrata párt legyen-e belőlük.

Jó, azt még én is tudom, hogy vannak különbségek ezek között, de hogy ez legyen az a legfontosabb dolog, amivel most a szocialisták foglalkoznak… És benne van a vitában, hogy akkor most nyissanak a liberálisok és a mérsékelt konzervatívok felé, vagy sem. Mintha ennek olyan nagy jelentősége lenne.

El tudom képzelni, ahogyan állnak az MSZP-székház előtt a liberálisok és a mérsékelt konzervatívok, rágják a körmüket, és bátorítják egymást, nyugi neked is sikerül.

Aztán, ha a pártvezetők úgy döntenek, kinyitják a kapukat, akkor lelkesen beözönlenek, és azonnal 50 százalék felett lesz a párt népszerűsége, sőt, az emberek követelni fogják az előrehozott választásokat, és elfelejtik a töketlenséget, korrupciógyanús ügyeket, kapkodást, tehetségtelen kormányzást.

Ha pedig a kapuk zárva maradnak, akkor liberális és mérsékelt konzervatív szomorúan, lehajtott fejjel, egymást támogatva sétál bele a lenyugvó napba, miközben elmorzsolnak néhány kibuggyant könnycseppet is.

Talán szólni kellene a szocialista pártvezetőknek, hogy időnként nézzenek ki az ablakon. Nem nagyon áll a kapuk előtt senki.

Persze, van magyarázat. Most már biztos, hogy Szilvásy kettős ügynök.

Mert gondoljunk csak bele, mikor kerül szabadlábra egy kém, aki lebukott. Akkor, ha sikerül átfordítani, és ettől kezdve azoknak kémkedik, akik ellen addig. És fordítva.

A jólértesült sajtó megírta, hogy Szilvásy titokminiszterként egy orosz érdekeltségű céget bízott meg azzal, hogy a Fidesz embereit elzárják a titkosszolgálati információktól. Úgy tűnik, némi sikerrel, különben nem lenne ez az egész hajcihő, gondolhatjuk naivan.

De ha kiengedték, akkor valószínűleg ráállt arra, hogy ezentúl az MSZP embereit kell eltávolítani a secretworld közeléből. És ha eddig is sikeresen működött, miért ne tenné ezentúl is.

Képzeljük el, hogy a következő választáson egy harmadik párt kerül hatalomra, és ők is megbízzák a feladattal Szilvásyt, miután jól megsétáltatták a közelisajtó kamerái előtt. És képzeljük el, hogy akkor is sikerrel jár majd.

Mi lesz ennek a vége? Még a végén eltűnnek a titkosszolgálatok mellől, környékéről a pártemberek, és maradnak azok, akiknek csak a szakmai munka, a szolgálat fontos.

Előbb-utóbb szobrot kap ez a Szilvásy…