A fene sem érti már ezt a nagy nekibuzdulást. Mert nem elég, ha a kormány és az ellenzék saját szimpatizánsait utcára szólítja, itt bizony már elkél a külföldi segítség is. Nem bíznak talán magukban? Mire fel ez az internacionalizmus, amit a jobboldal egyébként az ördögtől való baloldali-liberális, nemzetáruló csökevénynek tart? Pedig könnyű kitalálni az okokat, és könnyen lehet, hogy egymást erősíti a két nagy ötlet.

A kormány melletti tüntetésre érkező lengyeleket az a Gazeta Polska nevű újság szervezi, amit a Bencsik-féle Magyar Demokrata testvérlapjának tartanak. A február eleji kormánypárti felvonulásnak Bencsik az egyik főszervezője volt. A dolog lényege egyébként az lehet, hogy megmutassák, a sok külföldi kritika ellenére a kormánynak vannak támogatói Európában, ráadásul Lengyelország a nagyok közé tartozik.

De jönnek kormányellenes tüntetők is, mégpedig Franciaországból, hogy megmutassák, a kormányt kritizálóknak is vannak külföldi szimpatizánsaik. Őket a Libération című francia baloldali lapban toborozzák francia értelmiségiek, köztük Daniel Cohn-Bendit, aki az EP-ben a legkeményebben osztotta Orbán Viktort, már kétszer is.

Szóval, lesz itt nemzetközi összefogás bőven a magyarságért, mondjuk nem meglepő, hogy mindkét oldal kritizálja a másikat, amiért külföldiekkel akar erősíteni a nagy felvonulós, zászlólengetéses show-ban.

Ezen azért még lehet vigyorogni, hiszen saját maguk alatt vágják a faágat. Azon viszont már kevésbé, hogy a szélsőjobb, pontosabban a Betyársereg nevű alakulat viperás támadásokra készül a Milla tüntetés résztvevői ellen. Arra buzdítják tagjaikat és szimpatizánsaikat, hogy kis csoportokban támadjanak a Milla tüntetésre, verjenek le mindenkit, akit egy perc alatt lehet, aztán tűnjenek el. Mindezt az egyik közösségi portálon népszerűsítik.

A Milla persze rendőrségi feljelentést tett a fenyegetés miatt, de szerintem a betyárok azt akarják elérni, hogy minél kevesebben menjenek ki a kormány ellen tüntetgetni.

Ha végiggondoljuk a fentieket, azért elkeserítő, hogy hol tartunk ma. Ma már úgy megy minden, mint a bandaháborúkban. Megküzdenek a területért, erőt mutatnak, külső segítséget hívnak.

Mi meg tátott szájjal csodálkozunk, mivé lett nemzeti ünnepünk, mennyire nem arról szól a dolog, amiről kellene. Csak egy dolog vígasztal. Könnyen lehet, hogy a lengyelek és a franciák a végén jót söröznek együtt, aztán hazamennek.

Mi meg itt maradunk.