Maga a történet a Medián legújabb közvélemény-kutatásával kezdődött, ami azt mutatja, hogy romlik a kormány megítélése, a kormánypárti politikusok egyre hátrébb kerülnek a népszerűségi listán. A Fidesz folyamatosan veszít támogatottságából, az ellenzéki pártok pedig egyre népszerűbbek lesznek, ha nem is ugyanabban az arányban.

Ezek a tények. És akkor nézzük meg, hogyan tálalják ezt az internetes portálok. Kezdjük a kutatást megrendelő HVG-vel. A cikk címe: Medián: Mesterházy utolérte Orbánt. A lap ezt találta fontosnak kiemelni az eredményekből, el kell ismerni, ez valóban fontos és elgondolkodtató fejlemény. Ugyanezt a címet adta cikkének a Népszava is.

A két legnagyobb internetes portál teljesen másként értelmezte a dolgokat. Az origo ezt a címet adta: Medián: Tízéves mélyponton a Fidesz. Az Index cikkének címe: Medián: Messze még az MSZP a Fidesztől. A Népszabadság így írt: Medián: zárul az olló a Fidesz és az MSZP között, a Magyar Nemzet pedig így: Magabiztosan vezet a Fidesz, küszöb alatt a Gyurcsány-párt.

Szóval, ahány lap, annyi értelmezés. Persze, a cikkekben már kifejtik a kutatás eredményeit, de ennyi is elég a manipulációhoz. Mert változnak az olvasási szokások, egyre rövidebb cikkek kellenek, egyre figyelemfelhívóbb címek. Utóbbiak azért is fontosak, mert sokan csak azt olvassák el. És ha megnézzük még egyszer az idézett címeket, azok értelme teljesen eltérő.

A baloldalinak számító lapok címei a Fidesz népszerűségének csökkenését, és ez ellenzék erősödését, a jobboldalhoz soroltaké a Fidesz előnyét mutatják. Számomra érdekes egyébként, hogy a Magyar Nemzet megemlíti Gyurcsány pártját, ami valóban a küszöb alatt van, és így egyáltalán nem számottevő. De úgy látszik, náluk még mindig Gyurcsány a fő ellenfél.

Ennyi bőven elég a manipulációhoz, mindkét oldal megnyugtatja a maga szimpatizánsait, egyúttal biztatja is őket. Az már más kérdés, hogy ezzel tovább mélyítik a szakadékot a két tábor között, és erősítik a bizonytalanok bizonytalanságát.

Göncz Árpád még a 90-es évek elején, köztársasági elnökként nyilatkozta, hogy újságolvasással kezdi a lapot. És négy-öt újságban is elolvassa az őt érdeklő cikkeket, mert azok átlagából tud következtetni a valóságra. Én sem tudok mást ajánlani a politika iránt érdeklődőknek.

A Szonda Ipsos legutóbbi mérése szerint megállt a Fidesz támogatottságának csökkenése, sőt, 3 százalékponttal nőtt is az utóbbi hónapokban. A Fideszre most a teljes, választókorú lakosság 19 százaléka szavazna, ami 1,4 millió szavazót jelent.

De erősödött az MSZP is, szintén 3 százalékponttal, 14 százaléknyi szavazatra számíthatna a párt, ami 1,1 millió szavazatnak felel meg. Vagyis, a Fidesz előnye most durván 300 ezer szavazat lenne.

A hónap vesztese a Jobbik, két százalékpontot csúszott vissza, most 7 százalékon áll, ami 600 ezer szavazatnak felel meg. Az LMP viszont erősödött, most éppen a parlamenti küszöböt, az 5 százalékot súrolja, a Demokratikus Koalíció stagnál a maga 2 százalékánál.

Ha megnézzük a biztos szavazók körében kapott eredményeket, természetesen hasonlókat látunk, a Fidesz most 41, az MSZP 28, a Jobbik 17, az LMP 9, a DK 4 százalékon áll. De a tényleges adatoknál fontosabbak a tendenciák, amiket a Szonda Ipsos grafikonján le lehet olvasni.

A Fidesz elkezdte visszaszerezni korábban elveszített támogatóit, az MSZP kis mértékben erősödik, a Jobbik ennél nagyobb arányban gyengül, az LMP ingadozik, a DK stagnál. Az okokra egyértelmű magyarázatot adnak az idei év politikai történései, főleg, ha megnézzük az Európai Unióhoz való viszonyt.

A Szonda Ipsos mérése szerint a Fidesz támogatói közül 58 százalékra nőtt azok aránya, akik szerint hátrányos hazánk uniós tagsága. Az MSZP szimpatizánsok körében pedig átbillent az arány, korábban itt is többen voltak az Unióhoz negatívan viszonyulók, de az elmúlt két hónapban 48 százalékra nőtt az uniós tagság mellett kiállók aránya, miközben az ellenzőké 43 százalékra csökkent.

Azt hiszem, a külpolitikai történések (az éles vita az Európai Parlamentben, a kötelességszegési eljárások elindítása) volt az egyik oka a szimpatizánsok aktivizálódásának, a másik viszont az erre adott hazai politikai reakciók.

A kormány melletti utcai kiállások erősítették a Fidesz tábor kohézióját, és érdekes módon ez kiváltotta a baloldali szimpatizánsainak aktivitását is. Amolyan dafke módon, ha a kormányt pártolók megmutatják magukat, akkor az ellenzék is. Mindez azonban azt jelzi, hogy az évekkel, évtizedekkel korábban kialakult pártszimpátia nem tűnt el, csupán illegalitásba vonult, amiből most kezd előjönni.

Mit is akarok ezzel mondani? Azt, hogy szerintem nem igazak a két tábor közti átjárásról szóló elméletek. Egy Fidesz szavazóból nem lesz MSZP-s, és viszont. Inkább eltűnnek a politikai homályban, ha nem értenek egyet az általuk preferált párttal, de soha nem fognak átmenni a túloldalra, még egy semmilyen következményekkel nem járó közvélemény-kutatás kedvéért sem.

Vagyis, ismét beigazolódik a politikai marketing azon tétele, hogy a legnagyobb energiát a saját szimpatizánsok visszaszerzésére, mozgósítására kell fordítani, a másik táborból, táborokból, úgysem sikerül átcsábítani senkit.

Persze, van még két tanulsága a vizsgálatnak. Az egyik, hogy a Jobbik elkötelezett szimpatizánsai kevesebben vannak, mint azt gondolnánk. Vannak, akik kacérkodnak velük, de ha úgy érzik, hogy szükség van rájuk, visszatérnek a politikai közép irányába.

A másik tanulság: valószínűsíthető, hogy az alternatív mozgalmak (Szolidaritás, Milla) rendezvényein részt vevők is hasonlóan gondolkodnak, persze, a politikai paletta másik oldalán. Elmennek tüntetni, de ha komolyan választaniuk kellene, akkor a már ismert pártok között válogatnak, és többségük az MSZP-t választja.

Ezeket a tanulságokat azért valószínűleg levonják a politikusok is. A Fidesz érdeke, hogy a mérsékeltebb szavazókat elvonja a Jobbiktól, az MSZP-é, hogy magához csalogassa a kormánnyal kritikus szavazókat.

De leginkább az LMP-nek és a DK-nak van gondolkodni valója, úgy látszik, ők jó ideig megmaradnak a melléksodorban. Nem nagyon dédelgethetnek ennél komolyabb terveket.