Nem akarok azon elmélkedni, hogy mi a különbség egy kisdoktori disszertáció és egy főiskolai szakdolgozat között. Van különbség, de a lényeg ugyanaz. A plagizálás mindkét írásműnél bűn. És innen nézve sincs sok különbség. Gyurcsány valószínűleg könnyebben végezte el a főiskolát a többieknél, mert szerepe volt a KISZ-ben. Schmitt könnyebben kapta meg a doktori címet, mert tisztsége volt a MOB-ban, és különben is ismert ember volt. Hátszél és következmény mindkettőnél.

A különbségeket máshol kell keresni. Egyrészt Gyurcsánynál nem bizonyosodott be a plágium, ennek ellenére a jobboldal már tényként kezeli a dolgot, és ez átszivárgott a köztudatba is. Schmitt ügyét csak akkor hozta nyilvánosságra a HVG, amikor bizonyítékaik voltak, a jobboldal mégis túl sokáig védte őt. Gyurcsánytól azt követelik, bizonyítsa be, hogy nem plagizált, Schmittet arra biztatták, védje meg magát.

Kövér László szerint senkiházi tollforgató terroristák, akik nyilvánosságra hozták Schmitt plágiumát. A Hír Tv bizonyítatlan vádjait viszont tényként kezeli a jobboldal és annak sajtója.

Mi is jön le ebből? Egy jól szervezett karaktergyilkosság, ami nem is olyan ritka a mi kis politikai életünkben. Ha – tegyük fel -, Gyurcsány tisztázza magát, akkor is rajta ragad a bélyeg, Schmittet pedig valóságos Grál-lovaggá avatták a lemondása után. Persze, erről szól a politika, legalábbis az a része, amibe nem nagyon szeretünk beletekinteni. A machiavellizmus máig is élő eszme, alkalmazzák is rendesen. A cél szentesíti az eszközt, ugye.

A cél mindkét esetben ugyanaz volt. A célszemélyt el kell tüntetni a politikából. Schmittnél valamennyire sikerült, de ő azért ott lesz a háttérben, a MOB-nál megtartotta tisztségét. Gyurcsány teljesen ki akarják golyózni, ha ügyesek, vagy ha Gyurcsány bénáskodik, sikerül is. De menjünk vissza a hasonlóságokhoz. Elképesztő, mennyire hasonlítanak Gyurcsány reakciói Schmittéhez. Tagadás, értetlenség, fenyegetőzés. És lehet, hogy ezért lesz hasonló a sorsuk.

De ha már a célokat említettük, próbáljuk megnézni, mi lehetett az ok. Schmittnél nem kellett karaktergyilkosság, megtette azt ő maga. Az évtizedeken át tartó simulékonysággal, a színek változásával, a lojalitás magas fokával. De ez még elment volna, viszont a sorozatos „álamfői” bakik, és az aláírógép szerepének vállalása miatt kellett eltávolítani.

Azt valószínűleg senki sem gondolta azonban, hogy milyen lavinát indít el a dolog, pedig a jobboldal bosszúvágya érzékelhető volt. Elsőre az nem világos, miért éppen Gyurcsány. Hiszen nincs komoly pozíciója, egy, a mérésekben alig megjelenő párt vezetője, akinél az is kétséges, bejut-e 2014-ben a parlamentbe. De sokak, és valószínűleg a Fidesz-vezérkar (OV) szemében is, ő az igazi ellenség, a baloldal vezéregyénisége, akinek ahhoz is volt mersze, hogy nem csupán egy tévévitában, de egy választáson is legyőzze Orbánt. Úgy érzik, ha ő eltűnik, akkor minden sima, és kellemes lesz.

Tegyük hozzá, azért Gyurcsány is magas labdákat dobott fel. Nem is annyira a suta és elhibázott védekezésére gondolok, hanem arra, hogy korábban is sikerült már negatív képet mutatni magáról, ami ha a saját híveket nem is bizonytalanítja el, de az ellenfél kezében gyilkos fegyver lehet. És az ő kiiktatásával több célt is elérnek. Megszabadulnak az ősellenségtől, bebizonyítják, hogy a másik oldalon is vannak plagizálók, és megint csak el tudnak mondani mindenféle negatív dolgot a baloldalról.

És, hogy a baloldalnak miért lenne jó, ha Gyurcsány eltűnne? Megszabadulnának az őszödi rémtől, és láthatóan az MSZP arra számít, hogy a DK-sok visszatérnek és visszahozzák azt a 3 százaléknyi potenciális szavazót is, akit elvittek. Nem tudom, megfordult-e Gyurcsány fejében a távozás gondolata. De nem tartom valószínűnek, hiszen ezzel azoknak kedveznek, akik őt a pokolba kívánják. Jobb- és baloldalról egyaránt.

Ha jobban hinnék az összeesküvés elméletekben, mint amennyire, akkor azt is íratnám, hogy jól előkészített, tudatos szakítás történt az MSZP-ben, megalapozván ezzel a Fidesz kétfrontos harcát. Mert a Fidesz eddig szinte csak Gyurcsányt támadta, ahogyan az ökölvívásban mondják, megütötték már mindennel, csak a vödörrel nem. A bíróval már igen.

Most viszont oda kell figyelniük a Demokratikus Koalícióra (DK) és a megmaradt MSZP-re is. Ráadásul eltérő eszközöket kell alkalmazniuk ellenük, hiszen két, alapvetően különböző szervezetről van szó. Mesterházyéktól sok újra nem lehet számítani, hacsak arra nem, hogy a bizonyításkényszer nagyobb aktivitásra vegye rá őket. Hiszen akár szavazókat is veszíthetnek.

Gyurcsányék viszont lendületben vannak, nem fogja őket már vissza semmi, és biztosak lehetünk abban, hogy rendkívüli módon felpörgetik majd a parlamenti eseményeket. Ez létkérdésük is, hiszen igazolniuk kell létezésük értelmét és célját.

Ráadásul így a baloldal dupla akkora megszólalási időt és lehetőséget kap az országgyűlésben, mint eddig, és így okozhatnak kellemetlen perceket a hatalmukba belekényelmesedő kormánypártoknak.

De azért abban nem nagyon hiszek, hogy a háttérben lepacsizott volna az MSZP és a DK. Komoly indulatok feszülnek egymásnak a nyilatkozatokban, és úgy tűnik, egyelőre inkább ellenfelek lesznek, mint szövetségesek. Persze, az ellenzéki oldalon miért is kellene szövetséget kötni, ott az a lényeg, hogy mindenki megmutassa magát, és el is különüljön a többiektől.

Az már más kérdés, hogy adott esetben, mondjuk, egy koalíciókötési lehetőségnél azért félretennék az ellentéteket, de annak nincs itt az ideje és egy darabig nem is lesz. Szerintem nem is foglalkoznak ezzel egyelőre, a hídon akkor kell átmenni, ha a folyóhoz értünk.

Így a Fidesznek meg kell osztani a parlamenti erejét, nem kétséges, hogy sikerül is nekik, de el fognak aprózódni az akcióik. Szóval, ha valakinek rossz ez a szakítás, az a Fidesz. No meg persze a Jobbik, akik így egyre inkább marginalizálódnak, hiába övék a harmadik legnagyobb frakció.

Hiszen a DK ellenük éppúgy fel fog lépni, mint a Fidesz ellen. Nem véletlen, hogy első reakciójuknak a „legmagyarellenesebb” csoportnak titulálták Gyurcsányékat, üzenve ezzel híveiknek. De ez egyelőre csak reflex, nekik is át kell gondolniuk eddigi stratégiájukat.

Hogy mi lesz a jövője az MSZP-nek és a DK-nak, persze, még nem tudni. Tény, hogy a DK szélesre nyitotta a kapukat, kérdés, Gyurcsány személye mennyire tartja vissza azokat, akik eddig nem találtak maguknak támogatásra méltó pártot. Az MSZP viszont, ha nem szabadul meg a dinoszauruszoktól, és ezzel a dicstelen múlttól, könnyen zuhanásba kezdhet.

Az viszont biztos, hogy magas hőfokon zajlik a magyar politikai rendszer átalakulása. És szerintem még nincs vége, talán a jövő év felére alakulnak ki az új struktúrák. Mert aztán már késő lesz, hiszen közelednek a választások. Már ha a Fidesz, megállítandó az átalakulásokat, nem ír ki előrehozott választásokat, vagy nem hosszabbítja meg a ciklust.

Erejénél fogva megteheti, de azzal nem csak az ellenzék támogatottságát erősítené, hanem még jobban elszigetelné magát az európai és atlanti politikától. Már ha ez lehetséges még egyáltalán.

Persze, ha a politika azon része felől közelítünk a témához, hogy mi is a politika lényege, nem kell csodálkoznunk azon, hogy végül a renegátok is aláírták a hűségnyilatkozatot. Hiszen a politika tulajdonképpen érdekek küzdelme, nem csupán a nagyok, hanem az egyének szintjén is. Ezért van, hogy a Gyurcsány-pártiak is maradnak a frakcióban.

És ezért van, hogy Mesterházy felszólította őket, valljanak már színt végre. Mert Mesterházynak ezt diktálják az érdekei, a Gyurcsány-pártiaknak meg azt, hogy egyelőre maradjon ez a lebegtetés. Mert ez alkupozíciót is jelent. Szóval, mindannyian úgy viselkednek, mint a politikusok.

Beleértve azt is, hogy nem néznek kifelé a saját kis világukból. Mert ha megtennék, láthatnák, hogy mennyire nem érdekli ez az egész azokat, akik miatt csinálni kellene ezt az egészet.

Az MSZP és benne a szocik a mai napig úgy viselkednek, mintha komoly tényezők lennének, és mintha valaki megígérte volna nekik, hogy Orbán után megint ők következnek. Mint amikor az óvónéni azt mondja, Pistike, most hadd játsszon a Lacika azzal a kisautóval, később majd te játszhatsz vele.

De ez már nagyon nincs így. Éppen a magyar politikai rendszer átstrukturálódása zajlik, és egyelőre nem tudni, mi lesz ebből. Jöhet a lengyel modell, ahol két jobboldali párt verseng most egymással, de jöhet az angol is, ahol nemrégiben évszázadok óta először koalícióra kényszerült a nyertes erő. Mert ott új politikai erő jelent meg, és – ha csak rövid időre is -, de simán megkavarta a meggyökeresedett rendszert.

Nálunk mindkét modell jelei látszanak. Hogyan alakul, még nem tudni, de aránylag gyorsan kiderül majd. És tévednek a szocik, ha azt hiszik, ebben meghatározó szerepük lesz. Jó darabig biztosan nem. Akkor sem, ha egyben marad a párt, és akkor sem, ha szakad.

Egyszerűen nem értik, miről van szó. Így pedig csinálhatnak bármit, maradnak az oldalvonal mellett. Talán időnként ki kellene nézni a biztonságos bennfentes világból. Mert ott sok mindent láthatnának, amiből akár tanulni is lehetne.

Nem tudom, rettegnek-e már eléggé hazánk volt miniszterelnökei. Hiszen le kéne már számolni az elkúró Gyurcsánnyal, és ha már arra járunk, akkor jöhet még a D-209-es Medgyessy, meg a libás Bajnai. Hogy egyszer és mindenkorra rend legyen ebben a k. országban. És vegyék figyelembe, hogy itt egyetlen más kormányfő sem maradhat szabadlábon, hiszen ez az emberek akarata, amit a fülkeforradalomban ki is nyilvánítottak, méghozzá világrekorder kétharmaddal.

Amire, ugye, joggal féltékeny a Nyugat, ezért cseszegetnek minket, csupán irigységből. Ezért inkább elmegyünk Keletre, ahol azért lesz még mit fejlődnünk, ott a 90-99 százalékok mennek ezerrel, de ezt is megtanulja majd a mi népünk. Ha meg nem, akkor leváltjuk, hiszen nekünk mindenre van felhatalmazásunk. Meg jól elküldjük a liberálbolsikat Debrecenbe stadiont építeni, megtanulják majd, hol lakik a magyarok istene.

Gyurcsányt meg le kell csukni, mert le kell, és kész. És ha nem megy törvényesen, akkor csinálunk hozzá törvényt, persze olyat, ami csak rá vonatkozik, maximum még a Medgyessyre meg a Bajnaira. Ezért aztán jól behatároljuk az időszakot, 2002 és 2010 között. Vigyázni kell, nehogy valaki elírja a dátumot, mert akkor aztán megint lehet törvényt módosítani.

Hiszen az államadósság növekedése hazaárulás, de csak akkor, ha nem mi csináljuk. Mert azért magunk között tudjuk, 2002 előtt is emelkedett az államadósság, meg 2010 után is emelkedik. De az nem baj, az nemzetmentés.

De azért vigyázni kell másra is. Nehogy a baloldali lakájmédia megemlítse, hogy a 2008-as vizitdíjas népszavazás, amit mi kezdeményeztünk, éppen arra volt jó, hogy megakadályozza a költségvetési hiány csökkentését, és így újabb hiteleket kellett felvennie az országnak. És azt is tagadni kell, ha valaki azt feszegeti, hogy a kínaiaktól, meg előtte néhány kereskedelmi banktól magasabb kamatra vettünk fel hitelt, mint ahogyan az IMF adta volna. Hiszen az IMF a kapitalista, liberális rablótőke megtestesülése, a kínaiak meg 60 éve a barátaink.

Szóval, csak okosan azzal a törvénnyel, a lényeg, hogy Gyurcsányt le kell csukni. Meg a Medgyessyt, meg a Bajnait is. Kerül, amibe kerül.

Nem tudom, az MSZP vezetői honnan szerzik információikat, de az biztos, hogy nem élnek a való világban.

Jó három héttel a megjelenése után került a kezembe a 168 óra, amelyben Gyurcsány, Hiller és Kiss Péter beszélget arról, milyennek is kellene lennie a szocialista pártnak, hogyan kellene növelni a népszerűséget. Ez még oké, de a tartalom… Nos, az MSZP három platformjának vezetője leginkább azon vitatkozik, baloldali párt, baloldali néppárt vagy szociáldemokrata párt legyen-e belőlük.

Jó, azt még én is tudom, hogy vannak különbségek ezek között, de hogy ez legyen az a legfontosabb dolog, amivel most a szocialisták foglalkoznak… És benne van a vitában, hogy akkor most nyissanak a liberálisok és a mérsékelt konzervatívok felé, vagy sem. Mintha ennek olyan nagy jelentősége lenne.

El tudom képzelni, ahogyan állnak az MSZP-székház előtt a liberálisok és a mérsékelt konzervatívok, rágják a körmüket, és bátorítják egymást, nyugi neked is sikerül.

Aztán, ha a pártvezetők úgy döntenek, kinyitják a kapukat, akkor lelkesen beözönlenek, és azonnal 50 százalék felett lesz a párt népszerűsége, sőt, az emberek követelni fogják az előrehozott választásokat, és elfelejtik a töketlenséget, korrupciógyanús ügyeket, kapkodást, tehetségtelen kormányzást.

Ha pedig a kapuk zárva maradnak, akkor liberális és mérsékelt konzervatív szomorúan, lehajtott fejjel, egymást támogatva sétál bele a lenyugvó napba, miközben elmorzsolnak néhány kibuggyant könnycseppet is.

Talán szólni kellene a szocialista pártvezetőknek, hogy időnként nézzenek ki az ablakon. Nem nagyon áll a kapuk előtt senki.