Persze, ha a politika azon része felől közelítünk a témához, hogy mi is a politika lényege, nem kell csodálkoznunk azon, hogy végül a renegátok is aláírták a hűségnyilatkozatot. Hiszen a politika tulajdonképpen érdekek küzdelme, nem csupán a nagyok, hanem az egyének szintjén is. Ezért van, hogy a Gyurcsány-pártiak is maradnak a frakcióban.

És ezért van, hogy Mesterházy felszólította őket, valljanak már színt végre. Mert Mesterházynak ezt diktálják az érdekei, a Gyurcsány-pártiaknak meg azt, hogy egyelőre maradjon ez a lebegtetés. Mert ez alkupozíciót is jelent. Szóval, mindannyian úgy viselkednek, mint a politikusok.

Beleértve azt is, hogy nem néznek kifelé a saját kis világukból. Mert ha megtennék, láthatnák, hogy mennyire nem érdekli ez az egész azokat, akik miatt csinálni kellene ezt az egészet.

Az MSZP és benne a szocik a mai napig úgy viselkednek, mintha komoly tényezők lennének, és mintha valaki megígérte volna nekik, hogy Orbán után megint ők következnek. Mint amikor az óvónéni azt mondja, Pistike, most hadd játsszon a Lacika azzal a kisautóval, később majd te játszhatsz vele.

De ez már nagyon nincs így. Éppen a magyar politikai rendszer átstrukturálódása zajlik, és egyelőre nem tudni, mi lesz ebből. Jöhet a lengyel modell, ahol két jobboldali párt verseng most egymással, de jöhet az angol is, ahol nemrégiben évszázadok óta először koalícióra kényszerült a nyertes erő. Mert ott új politikai erő jelent meg, és – ha csak rövid időre is -, de simán megkavarta a meggyökeresedett rendszert.

Nálunk mindkét modell jelei látszanak. Hogyan alakul, még nem tudni, de aránylag gyorsan kiderül majd. És tévednek a szocik, ha azt hiszik, ebben meghatározó szerepük lesz. Jó darabig biztosan nem. Akkor sem, ha egyben marad a párt, és akkor sem, ha szakad.

Egyszerűen nem értik, miről van szó. Így pedig csinálhatnak bármit, maradnak az oldalvonal mellett. Talán időnként ki kellene nézni a biztonságos bennfentes világból. Mert ott sok mindent láthatnának, amiből akár tanulni is lehetne.

Török arra reagált, hogy az atlatszo.hu megírta, a mai napig működik a Simicska-Puch tengely, mivel mindkettőjük neve felmerül egy ügyben, ami arról szól, hogyan lehet kiszivattyúzni a pénzeket a Szerencsejáték Zrt-ből.

Persze, rögtön jöhetnek a kommentek, hogy ezt mindenki tudja, és mindig is így volt. Azért pontosítanék. Nem tudjuk, legfeljebb sejtjük. És azt is, hogy a politika tulajdonképpen erről szól.

Az egyetemen azt tanítják a leendő politológusoknak, hogy a politika nem más, mint érdekek vezérelte folyamat, amelynek célja a hatalom megszerzése vagy megtartása. M. Weber jó régi megfogalmazása érvényes a mai napig, de ez is csupán a felszínen zajló folyamatokról szól.

Van egy megfogalmazás arra is, mit is csinál egy politológus. Olyan, mint egy kisfiú, aki a hangyabolyt figyeli, azt, hogyan mozognak abban a hangyák, melyiknek mi a feladata, hogyan működnek együtt, hogyan élik mindennapjaikat.

Nos, ez az a szint, ahol a politikai elemzések zajlanak.

De a hangyabolynak is van egy olyan része, ahová a kisfiú nem láthat bele. Akkor sem, ha – ne adj isten – egy bottal feltúrja a belsejét. Nem látja, hogy mit csinál a királynő, mikor választják ki a petékből a dolgozókat, a katonákat, a heréket. Hogyan kapnak eltérő gondoskodást, azért, hogy képesek legyenek ellátni későbbi feladataikat, és csak azokat.

Így a politológus megelégszik azzal, hogy a nagy nyilvánosság előtt zajló dolgokat figyelje és elemezgesse. Ami nem más, mint hogy elfogadja azt a feladatot, amit kiosztottak számára. És csak azt.

Ebbe a langyos tóba dobott most követ az atlatszo.hu. Mert ettől kezdve keresni kell az igazi mozgatórugókat, már ha komolyan vesszük ezt a szakmát. És ez rettenetesen nehéz dolog, mert érdekek sérülhetnek, és a politikusoknak a hatalom megszerzése, megtartása mellett nagyon erős az érdekérvényesítő képességük is, ráadásul törvényeket is hozhatnak.

De gondoljunk bele, mi lenne a sokat hivatkozott közvélemény reakciója, ha egyszer elkezdené valaki kiteregetni a szennyeseket. Felháborodna, jósolhatom. Védené a saját maga által preferált oldalt, gyalázkodással vádolná azt, aki kritizálja, ugyanakkor teljes mellszélességgel követelné a másik oldalt negatív színben feltüntető információkat.

Mert a társadalom nem más a politika számára, mint működési terep és energiaforrás. Nem a politikai cselekedetek tárgya és célja, csupán hivatkozási alap és eszköz. Nem csak Weber, de már Platón és Arisztotelész is felismerte mindezt.

Eddig, pontosabban tavaly tavaszig hallhatólagos megállapodás volt a két szembenálló oldal között. És ezért elégedtek meg az elemzők azzal, hogy a szakirodalom 30-40-60 évvel ezelőtti megállapításait vetítsék rá a jelen dolgaira, mondván, ők elvégezték a munkát.

Érdekes lesz, ha egyre több wikileaks vagy atlatszo.hu kezd el működni. Érzik ezt a veszélyt a politikusok is, ezért is van, hogy egyre erőteljesebb a mindent ellenőrizni és szabályozni vágyó szándékuk. Mert még a végén a szélesebb publikum is meglátja, milyen is a politika igazi arca.