Bajnai Gordon visszatér a politikába, és október 23-án jelenti be ezt a Milla rendezvényén – írja a hvg.hu. A lap által idézett elemzők szerint Bajnai célja az, hogy létrejöjjön a parlamenten kívüli ellenzéki szervezetek összefogása, és az MSZP-t is együttműködésre kényszerítse.

Sokan leírták már, a Fidesz által összetákolt új választási rendszerben csak az ellenzéki összefogás hozhat bármilyen reményt az Orbán-kormány leváltására. Eddig csupán a Milla és a Szolidaritás jelezte, hogy erre készek, de az MSZP-től távol tartanák magukat, az LMP még keményebben fogalmazott, ők nem szövetkeznek a szocialistákkal.

Az MSZP-sek egyébként – úgy tűnik – meg vannak győződve arról, hogy a kormányváltás egyedül is sikerülhet nekik, ahogyan nemrégiben olvastam valahol, ha Mesterházy reggel belenéz a tükörbe, a következő miniszterelnököt látja.

Tegyük fel, hogy az MSZP reményei bejönnek. Nem valószínű, de tegyük fel. Ekkor tulajdonképpen folytatódna a közel húszéves váltógazdálkodás, egyre mélyebbek lennének a politikai árkok, és egyre nagyobb a kölcsönös gyűlölet. Valószínűleg ezt is meg akarja előzni Bajnai, amellett, hogy nem akarja magán viselni a szocik egyes rétegekben a mai napig érezhető elutasítását.

Mert mire is készül? A Milla és a Szolidaritás közös rendezvényén bejelenti, hogy visszatér a politikába, amihez egyébként megvan a háttere is, a Haza és Haladás Alapítvány az elmúlt években rengeteg, valóban figyelemreméltó szakpolitikai elemzést és programot készített.

Ráadásul Bajnai – hiába az ellene zajlott, és most valószínűleg megújuló hecckampány – nem járatta le magát, kormányzati tevékenységét még Orbán is megdicsérte, igaz, csak külföldön.

Így a szociknak azzal kell szembesülniük, hogy tényleg egyedül lesznek, és ez a lépés rákényszerítheti őket arra, hogy beálljanak Bajnai mögé. Ezzel azt is kommunikálhatják, hogy nem a hatalomvágy, hanem az ország érdekei vezetik őket. A parlamenten kívüliek is közölhetik, hogy nem hódoltak be az MSZP-nek, hiszen ők Bajnait támogatják, a szocikkal egyenlő partnerként.

A közvélemény-kutatási adatokból az mindenesetre lejön, hogy az MSZP nélkül nem lehet leváltani a Fidesz-kormányt, a széles összefogás pedig a társadalmi bázis miatt fontos. Így talán az LMP is belátja, hogy elegáns távolságtartása csak az 5-6 százaléknyi mandátumra lesz elég, már ha egyáltalán.

Bajnai talán úgy látja, hogy ez a megfelelő megoldás, egy igazi win-win játszma, legalábbis a demokratikus ellenzéki oldalon. Maximum nem lesz miniszterelnök Mesterházyból. Na, bumm.

A köztársasági elnök lemondása körüli történések rosszkor jöttek az MSZP-nek, hiszen éppen azon a hétvégén tartották tisztújító közgyűlésüket. A médiafelületet így elvette tőlük a Schmitt-ügy, nem mintha olyan nagy lett volna az érdeklődés.

És nem mintha olyan jelentős dolgok történtek volna. Mesterházy elnök maradt, amit borítékolni lehetett volna, a kihívójának nem volt sok esélye. Ami talán pozitívum, hogy most már tényleg eltűntek az elnökségből a régi emberek, új és kevésbé ismert nevekkel találkozhatunk.

Szóval, a megújulásnak ez a része talán megy. A fontosabb viszont nem igazán. Gondolok itt az erkölcsi, etikai dolgokra, és a politikai magatartásra is. A szociknak – jogosan, persze – még sokáig szembe kell nézniük az elmúlt két évtized hagyatékával, a korrupciógyanúval, az önérdek hajszolásának vádjával.

Itt lenne az ideje, hogy szembenézzenek ezzel, és nem a struccpolitikába meneküljenek. Hogy amiről nem veszünk tudomást, az nincs. Elkelne egy bocsánatkérés, mondjuk. És nem ígéretek, hanem bizonyítékok.

Mert ma már nincs politikai váltógazdaság, most éppen egy totális újraindítás előtt vagyunk. Amiben a baloldalnak, a jobboldalnak és a liberálisoknak is juthat szerep, de ehhez minden résztvevő szándéka és cselekedete kell.

A központi politikai erőtér ugyanis stagnálást jelent. Lehet, hogy vannak, akik ezt örömmel üdvözölnék, de ez nem vezet sehová. A világpolitika, az európai politika is gyökeres átalakuláson megy át, ha hazánk bezárkózik, akkor megint csak lemaradunk és kimaradunk.

Ezért kevés, ha az ellenzék csak akciózik, vagy mint a szocik, állandóan a megújulásról beszélnek, miközben szó sem esik konkrétumokról. Ennél már több kell, hogy az egyre terjedő politikai apátiából kirántsák az embereket.

Különben megáll az idő, és maradunk ott, ahol vagyunk. Az ötletelés, durcáskodás, ellenségeskedés világában. Ami nem éppen kecsegtető perspektíva.

A fene sem érti már ezt a nagy nekibuzdulást. Mert nem elég, ha a kormány és az ellenzék saját szimpatizánsait utcára szólítja, itt bizony már elkél a külföldi segítség is. Nem bíznak talán magukban? Mire fel ez az internacionalizmus, amit a jobboldal egyébként az ördögtől való baloldali-liberális, nemzetáruló csökevénynek tart? Pedig könnyű kitalálni az okokat, és könnyen lehet, hogy egymást erősíti a két nagy ötlet.

A kormány melletti tüntetésre érkező lengyeleket az a Gazeta Polska nevű újság szervezi, amit a Bencsik-féle Magyar Demokrata testvérlapjának tartanak. A február eleji kormánypárti felvonulásnak Bencsik az egyik főszervezője volt. A dolog lényege egyébként az lehet, hogy megmutassák, a sok külföldi kritika ellenére a kormánynak vannak támogatói Európában, ráadásul Lengyelország a nagyok közé tartozik.

De jönnek kormányellenes tüntetők is, mégpedig Franciaországból, hogy megmutassák, a kormányt kritizálóknak is vannak külföldi szimpatizánsaik. Őket a Libération című francia baloldali lapban toborozzák francia értelmiségiek, köztük Daniel Cohn-Bendit, aki az EP-ben a legkeményebben osztotta Orbán Viktort, már kétszer is.

Szóval, lesz itt nemzetközi összefogás bőven a magyarságért, mondjuk nem meglepő, hogy mindkét oldal kritizálja a másikat, amiért külföldiekkel akar erősíteni a nagy felvonulós, zászlólengetéses show-ban.

Ezen azért még lehet vigyorogni, hiszen saját maguk alatt vágják a faágat. Azon viszont már kevésbé, hogy a szélsőjobb, pontosabban a Betyársereg nevű alakulat viperás támadásokra készül a Milla tüntetés résztvevői ellen. Arra buzdítják tagjaikat és szimpatizánsaikat, hogy kis csoportokban támadjanak a Milla tüntetésre, verjenek le mindenkit, akit egy perc alatt lehet, aztán tűnjenek el. Mindezt az egyik közösségi portálon népszerűsítik.

A Milla persze rendőrségi feljelentést tett a fenyegetés miatt, de szerintem a betyárok azt akarják elérni, hogy minél kevesebben menjenek ki a kormány ellen tüntetgetni.

Ha végiggondoljuk a fentieket, azért elkeserítő, hogy hol tartunk ma. Ma már úgy megy minden, mint a bandaháborúkban. Megküzdenek a területért, erőt mutatnak, külső segítséget hívnak.

Mi meg tátott szájjal csodálkozunk, mivé lett nemzeti ünnepünk, mennyire nem arról szól a dolog, amiről kellene. Csak egy dolog vígasztal. Könnyen lehet, hogy a lengyelek és a franciák a végén jót söröznek együtt, aztán hazamennek.

Mi meg itt maradunk.

Hatalmas tüntetés volt hétfőn – írják a lapok. Tény, valóban sokan voltak és jól szervezettnek tűnt az egész, ráadásul elmaradtak a szélsőséges kilengések is, pedig voltak próbálkozások. És vannak, akik úgy értékelik, ez volt a vízválasztó, innentől kezdve egyre erősödik az összefogás az Orbán-kormány ellen, ami előbb-utóbb Orbán távozásához vezet.

De ez nem ilyen egyszerű. Nézzünk körül a blogoknál, a cikkek kommentjeiben, és láthatjuk, a többségük nevetségesnek, lesajnálandónak ítéli az egészet. Folyik az elmúttnyolcévezés, a komcsizás, zsidózás. Persze, nyilvánvaló, hogy ezek nagy részét önkéntes pártaktivisták, helyi véleményvezérek és bérkommentelők követik el, de akkor is mutatja a közvélemény állását.

Ami alapjában véve csendben van. Miért? Mert az átlagemberek számára megfoghatatlan dolgokért zajlott a tüntetés. Demokrácia, fékek és ellensúlyok, alkotmánybírósági jogkörök, Nemzeti Bank önállósága, stb. Nem véletlen, hogy sokan „úri muri”-nak, és erőlködésnek tartják az egészet.

Ez az, amit nem ismer fel az ellenzék. Mert az ellenzéki politikusok számára világos, hogy itt tényleg a demokrácia lebontása zajlik, de ez semmit nem mond a nagy átlagnak. Emlékezzünk vissza, hogy 1989-90-ben a demokrácia, mint fogalom azzal volt egyenértékű, hogy mi is úgy fogunk élni, mint az osztrákok és a németek. Nem jött be, tehát a demokrácia nem jelent semmit.

A nagy tömegek csak akkor mozdulnak, ha a saját zsebükön érzik azt, hogy baj van. Ez már sokak számára így van, de így volt az MSZP kormányzása alatt is. Belefásultak.

Ráadásul egyszerűen kiváló a Fidesz kommunikációja. Mert mindig találnak egy bűnbakot. A korkedvezményes nyugdíjasoktól a magánnyugdíj-pénztárakig, a komcsiktól az „elnyomó” Brüsszelig, az uzsorásoktól a zsidókon át az IMF-ig. Mindig valaki más a hibás, akiktől meg kell védeni az országot. A kormány és személyesen Orbán Viktor éppen ezt teszi, tehát ők az országért és értünk vannak.

Ilyen egyszerű ez. A rosszabbul élő polgár gyűlölni akar, a kormány pedig tálcán nyújtja nekik a gyűlölet tárgyát.

Nem véletlen, hogy a külföldi bírálatokra is úgy reagál a közvélemény, hogy mi közük hozzá, ne szóljanak bele, miért nem tették ezt az elmúttnyolcévben. Tették, csak ugye, az akció és a reakció mindig arányos egymással. Az európai közösségben és a működő demokráciákban alapvetőnek számító értékeket eddig senki sem támadta, most igen, ezért heves a tiltakozás.

De belpolitikailag Orbán ebből jól is kijöhet. Mert nehéz a valósággal szembenézni, egyszerűbb, ha minden rosszat a nemzetközi válságra, a hanyatló Európára, a kizsákmányoló nagytőkére kenünk. Ez hihető és világos üzenet.

És Orbán ebből az egészből úgy is kijöhet, hogy ő az, aki védi az ország szuverenitását, a magyarok érdekeit, és ami rossz, azt az idegenszívű, nemzetrontó erők okozzák.

Mondom, kiváló a Fidesz kommunikációja. Az, hogy közben hazánk elszigetelődik, kispadra kerül az Európai Unióban, nem érdekel igazán senkit, csak az ellenzéki politikusokat és a sajtót. Akiket, ugye, a kormány szerint éppen ezek az ártó erők irányítanak.

A közgazdászok szerint tavaszra itt az államcsőd, mert addigra az összes ezüstöt elviszik, lesöprik az összes padlást, és sehová nem lehet nyúlni. A piacot már nem érdekeljük, az IMF, ugye, nemzetrontó és kizsákmányoló.

Mi marad? A nagy önérzetünk és a lyukas zsebünk. Na és persze, Orbán Viktor, aki még ekkor is a nemzet megmentőjeként tündököl majd. Aki mentene, csak az ellene áskálódók nem hagyják.