Némi késztetést éreztem arra, hogy azonnal felülírjam előző bejegyzésemet. Az ugyanis arról szólt, hogy ha törik, ha szakad, Orbán nem hátrál meg, inkább beleviszi az országot az államcsődbe, és megnevez néhány, egyébként sem éppen népszerű bűnbakot. De a ma délelőtti események mintha kicsit elkanyarodnának ettől az iránytól.

Persze, nem búcsúzhatunk még el az államcsőd rémétől, de legalább megállt a forint értékvesztése. Mint láthatjuk ezt a portfolio.hu grafikonján.

Ehhez nem kellett semmi más, mint egy kis vakuvillogtatás a miniszterelnök és a jegybank elnöke találkozójáról, ahol Orbán kijelentette, folyamatosan egyeztetnek, és hogy nem akarják lenyúlni a valutatartalékot. Garancia egyikre sincs, de legalább elhangzottak.

A másik, hogy Fellegi Tamás szinte szabad mandátumot kapott az IMF tárgyalásokra, akár azt a hitelformát is választhatja, ami a legszigorúbb feltételeket írja elő a kormány számára.

A forint euróval szembeni árfolyama gyorsan csökkent, ráadásul a tízéves államkötvény hozama is zúgott lefelé 0,32 százalékpontot. Sajnos, még mindig 10 százalék felett van, és az igazi piaci érdeklődéshez 7 százalék körülire kellene csökkennie, de legalább valami történt.

(Utóbbihoz egy kis magyarázat. Az államkötvény magas hozama azt jelenti, hogy kockázatos a megvásárlása, mert nem garantált annak normál visszafizetése. A befektetők az alacsonyabb, de biztos kamat esetén nyitják ki bankszámlájukat. És, ha elindul az állampapírok értékesítése, akkor kisebb szükség lesz az IMF-re.)

De a lényeget láthatjuk, ha történik néhány ésszerű dolog, arra azonnal reagálnak a piacok, és csökken a szorítás az állam nyakán. Persze, ehhez a kormány kompromisszumképességére is szükség van, az ígéret akkor szép szó, ha be is tartják.

Az IMF feltételei között ugyanis olyanok is szerepelnek, mint hogy garantálni kell a Nemzeti Bank függetlenségét, ehhez egy új törvény módosítása kell. És, hogy el kell felejteni az egykulcsos adót, esetleg kompromisszumként vagyonadót vagy ingatlanadót kell kivetni. Mert valahogyan be kell tömni azt a hatalmas lukat, amit az egykulcsos adó ütött az állami bevételeken.

A feltételek teljesítése azonban egyértelmű arcvesztést jelent a kormánypártoknak, a kormánynak és személyesen Orbánnak is. Be kell ismerniük – és nem csak Navracsicsnak -, hogy elhibázott volt a gazdaságpolitikájuk, nem jöttek be az unortodox intézkedések, és innentől azt teszik, amit a józan ész, és nem a vakhit diktál. Ami nem lesz egyszerű, mert teljesen más kormányzati kommunikációt és magatartást követel meg.

Az viszont tisztán látszik, hogy nem nagyon lehet bűnbakokat keresni, ha spekulációs támadás érte volna a forintot, akkor néhány mondat nem hűti le a piacot. Most azt figyeli majd a piac, az EU és az IMF, hogy folytatódik-e a kompromisszumkeresés, és az államcsőd elkerülése érdekében a kormány vállalja-e a józan ész politikáját a vakhit helyett.

Hatalmas tüntetés volt hétfőn – írják a lapok. Tény, valóban sokan voltak és jól szervezettnek tűnt az egész, ráadásul elmaradtak a szélsőséges kilengések is, pedig voltak próbálkozások. És vannak, akik úgy értékelik, ez volt a vízválasztó, innentől kezdve egyre erősödik az összefogás az Orbán-kormány ellen, ami előbb-utóbb Orbán távozásához vezet.

De ez nem ilyen egyszerű. Nézzünk körül a blogoknál, a cikkek kommentjeiben, és láthatjuk, a többségük nevetségesnek, lesajnálandónak ítéli az egészet. Folyik az elmúttnyolcévezés, a komcsizás, zsidózás. Persze, nyilvánvaló, hogy ezek nagy részét önkéntes pártaktivisták, helyi véleményvezérek és bérkommentelők követik el, de akkor is mutatja a közvélemény állását.

Ami alapjában véve csendben van. Miért? Mert az átlagemberek számára megfoghatatlan dolgokért zajlott a tüntetés. Demokrácia, fékek és ellensúlyok, alkotmánybírósági jogkörök, Nemzeti Bank önállósága, stb. Nem véletlen, hogy sokan „úri muri”-nak, és erőlködésnek tartják az egészet.

Ez az, amit nem ismer fel az ellenzék. Mert az ellenzéki politikusok számára világos, hogy itt tényleg a demokrácia lebontása zajlik, de ez semmit nem mond a nagy átlagnak. Emlékezzünk vissza, hogy 1989-90-ben a demokrácia, mint fogalom azzal volt egyenértékű, hogy mi is úgy fogunk élni, mint az osztrákok és a németek. Nem jött be, tehát a demokrácia nem jelent semmit.

A nagy tömegek csak akkor mozdulnak, ha a saját zsebükön érzik azt, hogy baj van. Ez már sokak számára így van, de így volt az MSZP kormányzása alatt is. Belefásultak.

Ráadásul egyszerűen kiváló a Fidesz kommunikációja. Mert mindig találnak egy bűnbakot. A korkedvezményes nyugdíjasoktól a magánnyugdíj-pénztárakig, a komcsiktól az „elnyomó” Brüsszelig, az uzsorásoktól a zsidókon át az IMF-ig. Mindig valaki más a hibás, akiktől meg kell védeni az országot. A kormány és személyesen Orbán Viktor éppen ezt teszi, tehát ők az országért és értünk vannak.

Ilyen egyszerű ez. A rosszabbul élő polgár gyűlölni akar, a kormány pedig tálcán nyújtja nekik a gyűlölet tárgyát.

Nem véletlen, hogy a külföldi bírálatokra is úgy reagál a közvélemény, hogy mi közük hozzá, ne szóljanak bele, miért nem tették ezt az elmúttnyolcévben. Tették, csak ugye, az akció és a reakció mindig arányos egymással. Az európai közösségben és a működő demokráciákban alapvetőnek számító értékeket eddig senki sem támadta, most igen, ezért heves a tiltakozás.

De belpolitikailag Orbán ebből jól is kijöhet. Mert nehéz a valósággal szembenézni, egyszerűbb, ha minden rosszat a nemzetközi válságra, a hanyatló Európára, a kizsákmányoló nagytőkére kenünk. Ez hihető és világos üzenet.

És Orbán ebből az egészből úgy is kijöhet, hogy ő az, aki védi az ország szuverenitását, a magyarok érdekeit, és ami rossz, azt az idegenszívű, nemzetrontó erők okozzák.

Mondom, kiváló a Fidesz kommunikációja. Az, hogy közben hazánk elszigetelődik, kispadra kerül az Európai Unióban, nem érdekel igazán senkit, csak az ellenzéki politikusokat és a sajtót. Akiket, ugye, a kormány szerint éppen ezek az ártó erők irányítanak.

A közgazdászok szerint tavaszra itt az államcsőd, mert addigra az összes ezüstöt elviszik, lesöprik az összes padlást, és sehová nem lehet nyúlni. A piacot már nem érdekeljük, az IMF, ugye, nemzetrontó és kizsákmányoló.

Mi marad? A nagy önérzetünk és a lyukas zsebünk. Na és persze, Orbán Viktor, aki még ekkor is a nemzet megmentőjeként tündököl majd. Aki mentene, csak az ellene áskálódók nem hagyják.

Szinte elsikkadt a karácsonyi cikkrohamban a hír, hogy pénteken idő előtt távozott hazánkból az EU és az IMF küldöttsége. Persze, születnek az elemzések, de azt nem tudom, hányan is olvasgatják ezeket a bejgli-ajándék-bevásárlóroham szemantikai univerzumába beleveszettek közül.

Pedig komoly a helyzet, és sokan látják már a spájzban az államcsődöt. Tényleg közel lehet, de inkább nézzük a lehetőségeket, amelyekről sokan írtak már.

De előtte hadd utaljak előző bejegyzésemre, mert ebből kell kiindulni. A mindenhonnan begyűjtött, elvett, lenyúlt pénzek csak ideig-óráig segítik tömködni a lukakat, rövid időn belül megint csak ott vagyunk, mint előtte, ráadásul kisöpörtük és feléltük a tartalékokat.

Szóval a lehetőségek. Van egyszer ugye az, hogy állampapírokat adunk el, de a ez már egy hónapja sem volt sikeres. A veszélyeztetettség miatt ugyanis olyan magas a kamat, hogy nem veszik őket.

Fel lehet használni a jegybanki tartalékot. Könnyen lehet, hogy erre megy ki a játék, nem véletlenek a Simor András elleni támadások, és az új jegybanki törvény sem. Ezzel azonban az utolsó fillérig elköltenének mindent, és valószínűsíthető a néhány hónappal elcsúsztatott államcsőd.

Vagy meg lehet egyezni az EU-val és az IMF-fel. A két szervezet kedvező kamattal adja a hitelt, cserébe viszont szigorú feltételekhez kötik. Ráadásul Orbán és a kormány is arcát veszítené, hiszen ez már mindenképpen véget vetne a gazdasági szabadságharcnak, bárhogyan is kommunikálják.

A feltételek tényleg szigorúak, hiszen ki kell venni például az egykulcsos adót a kétharmados törvények közül, azért, hogy a következő kormánynak – bárki is legyen az – legyen mozgástere. Le kell szállni a magán-nyugdíjpénztárakról, fel kell hagyni az unortodox gazdaságpolitikával, vissza kell vonni a jegybanktörvényt, és le kell mondani az MNB és a PSZÁF összevonásáról.

Az ország, és benne a lakosság számára a harmadik megoldás lenne a legkevésbé rossz. Igen, legkevésbé rossz, mert komoly megszorításokkal járna.

Politikai szempontból Orbánnak viszont ez a legrosszabb. El kellene mondania a saját őszödi beszédét, erre nem sok esélyt látok. De talán ha beismerné tévedését, és megpróbálná az egészet ráterhelni jobb kezére, még nagyobb veszteség nélkül jönne ki a dologból, maximum új jobb kezet kellene keresnie.

Vagy vállalja, hogy lemond, és akkor 2014-ben jó eséllyel térhetne vissza, miután valaki más meglépi a fájdalmas lépéseket, helyette.

Vagy marad a konfliktusok mellett, és simán belevezeti az országot az államcsődbe, ebben az esetben azonban negatív jelzőkkel kerülne bele a történelembe.

A jelek most azt mutatják, Orbán megpróbálja a lehetőségeket ötvözni. Nem véletlen, hogy Lázár János azt mondta, szó sem volt az MNB és a PSZÁF összevonásáról. Dehogyisnem volt szó róla. Így azonban a megegyezés felé vihetik a dolgot, de most úgy tűnik, marad a sok kárt okozó gazdaságpolitika.

Január 10-e után folytatják az egyeztetést, addig még sok minden változhat, de a tét most már sokkal nagyobb, mint OV személyes pályafutása. Csak remélhetem, hogy ezt ő is belátja, és nem túl későn.