Nem gondoltam volna, hogy egyszer vitába kell szállnom Bächer Ivánnal. De most muszáj, még ha ő nem is nagyon fogja olvasni ezt a kis írást. Bächer a nol.hu-n tegnap közzétett jegyzetében azt írja, hogy Orbán Viktort semmi más nem vezérli, csak a saját zsebe. És, hogy ezen kívül semmi más nem érdekli.

Szerintem ez így túl egyszerű. Jó, persze, gyarapodik a miniszterelnök és családja vagyona, de ezt ő inkább kellemes mellékhatásnak tekinti, ami amúgy jár neki, hiszen úgy érzi, az elmúlt évtizedekben folyamatosan a haza üdvén dolgozott, és ezért azért jár némi ellenszolgáltatás.

De Orbánnak küldetéstudata van. Az volt már a 90-es évek elején is, semmi más nem vezérelte, mint hogy hatalomra kerüljön. Ezért döntött úgy, hogy felhagy a liberális nézetekkel, és jobbra, a konzervatív oldalra csúszik át, mert az MDF zuhanása után ott látta esélyét, hogy nagy kormánypártot csináljon a Fideszből. Először a kisgazdákkal és az MDF-fel, majd később a KDNP felé kacsintgatott, 2006-ban már velük indult a választásokon. Kellett az ideológiai töltet, hiszen neki olyan soha nem volt.

Amikor 2002-ben elveszítette a választásokat, úgy érezte, hogy sötét és alattomos erők szövetkeztek ellene, ellene, akinek az a hivatása, hogy miniszterelnök legyen, mint ezt egy interjúban ki is fejtette. Ezek a sötét erők aztán nyolc évig tartották őt elzárva a hatalomtól, pedig meg volt győződve arról, hogy az őt illeti, Hiszen ki mást, mint azt, akinek történelmi feladata, és küldetése, hogy vezesse ezt a népet.

2010-ben valóra vált az álma, ő valószínűleg úgy érezte, hogy győzött az igazság. Ezért volt, hogy megfogalmazták a NENYI-t, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerét hirdették meg, hogy villámgyorsan nekiálltak új alkotmányt írni, amit azért neveztek el alaptörvénynek, hogy szakítsanak a múlttal.

Orbán szerint a magyar nép a hosszú küzdelem után végre megtalálta igazi vezérét, így szakítani kell mindennel, ami akkor történt, amikor őt megfosztották a hatalomtól. És úgy érezte, joggal várja el, hogy ünnepeljék és tiszteljék őt, hiszen hosszú küzdelem után a kezében az eszköz, hogy történelmi tetteket hajtson végre. Minden más ebből következik.

Szerintem megdöbbenve szembesült azzal, hogy a jobboldali többségű Európai Parlamentben nem fogadták őt megkülönböztetett tisztelettel. És azzal is, hogy az Európai Bizottság csuklóból utasította el első gazdasági tervét, miszerint engedélyezzék, hogy 7-8 százalékra elengedje a költségvetés hiányát. Ha ezt engedélyezik, nincs különösebb gond, és nyugodtan lehet elmúltnyolcévezni.

Nem jött be, nem vette számításba, hogy Európa rendesen bepánikolt az ír, az izlandi és a görög események után, és nem volt hajlandó engedni. Ebből aztán következtek az ad-hoc jellegűm át nem gondolt, pillanatnyi megoldást jelentő lépések, amikkel még mélyebbre fúrta magát az ország a recesszióba.

A politikában nincs értelme a mi lett volna ha.. jellegű kérdéseknek. De biztos vagyok abban, hogy ha ma Európában és főleg Magyarországon a kozmopolitizmus, a liberalizmus lenne népszerűbb ideológia, Orbán lenne az első, aki ezeket a zászlókat lobogtatná.

Semmi más szándéka nincs, mint hogy történelmi tetteket hajtson végre, és belekerüljön a történelemkönyvekbe. Mert neki küldetése van, ez a feladata. Semmi más nem számít.

Nem múlt el nyomtalanul Orbán Viktor egy héttel ezelőtti látogatása a szombathelyi kormánypárti képviselők feje fölül. Nem csupán azokra a fotókra gondolok, ahol büszkén pózolnak a miniszterelnök aurájának szélén, és nem is csak a látogatás közben tett bejelentésekre, amiket sietett üdvözölni a közgyűlés Fidesz-frakciója.

Hanem a stílusra. A szerdai közgyűlés elején olyan történt, amire eddig nem volt példa. Puskás Tivadar polgármester jó tíz percig sorolta az elmúlt egy hónap sikereit, eddig megelégedtek azzal, hogy írásban számoljanak be a két ülés közti eseményekről.

Persze, ez nem a képviselőknek szólt, ők jól tudják, mi történt és miért. Elsősorban a sajtónak, mégpedig azért, hogy ezek az események, bejelentések még egyszer megjelenjenek a helyi sajtóban. Meg, persze, azoknak a választópolgároknak, akik nézték a netes közvetítést, azért, hogy jobban agyukba vésődjenek ezek a dolgok.

De ott volt a polgármester stílusváltása is. Eddig konszolidált, békülékeny volt, sőt, nem felejtette el megemlíteni, ha az előző városvezetésnek is szerepe volt valamilyen, most megvalósult sikerben. De a közgyűlésen keménykedett, simán elvette a szót a győzelmi jelentéseket kritizáló ellenzéki képviselőktől.

És ez a konfrontatív stílus meg is maradt egy darabig, egészen addig, amíg ki nem esett szerepéből, a hosszú ülés vége felé ismét természetes mentalitása kerekedett felül.

Amíg azonban ezeket be lehet tudni a politikai marketing előretörésének, addig voltak itt komolyabb dolgok is. Emlékezzünk csak, hogy az országgyűlésben a húzós ügyeket egyéni képviselői indítványként terjesztik be, sokszor az utolsó pillanatban állítanak be kötetnyi mennyiségű módosító javaslattal. Ha ezeket az ügyeket a kormány terjesztené be, akkor a törvény szerint hosszú egyeztetési folyamatot kellene indítani, az egyéni indítványokra ez nem vonatkozik.

Ráadásul így sem az ellenzék, sem a sajtó nem tudja érdemben elemezni és adott esetben kritizálni a javaslatokat. És ez most fokozottan megjelent a szombathelyi közgyűlésben.  Az egyik legfontosabb napirendi pontról, a járási hivatalok kialakításáról, és a vagyonátadásról szóló előterjesztést sem adták ki időben, sőt az ülés elején még sokszorosították azt.

Így a Fidesz-többségen kívül más nem nagyon ismerte, mi van abban, és miről is fognak szavazni. Pedig a városvezetés részéről többször is elhangzott, hogy hosszú és komoly munka eredménye a javaslat, mégsem látta azt senki.

Mint ahogyan a Városfejlesztési Kft. sorsáról szóló anyagot sem. Ezt ráadásul zárt ülésen tárgyalták, így a sajtó most csak találgathat, egy dolog biztos, hogy az ügyvezetőt közös megegyezéssel menesztik, és hathavi bérét kapja meg végkielégítésként.

Persze, könnyű dolga van a Fidesznek az országgyűlésben és a közgyűlésben is, meghatározó többségük miatt simán átnyomnak mindent a parlamenten és a testületen is. Ez a nyilvánvaló arrogancia eddig Szombathelyen nem volt érzékelhető, az országgyűlésben persze igen, és most itt is megjelent.

Azt hiszem, jogos a feltételezés, hogy Orbán (vagy Hende Csaba) csapata kezelésbe vette a helyi politikusokat. Kíváncsian várom, hova fajul ez az egész.

Akár még igaza is lehetne Selmeczi szóvivőnek abban, hogy a gazdasági válságból a pártok is vegyék ki a részüket. Orbán Viktor csütörtökön beszélt arról, hogy 2013-ban és 2014-ben vonják meg a pártoktól az állami támogatást.

A támogatást mindig a legutóbbi országgyűlési választások eredményei alapján osztják el, az elért eredmények alapján. Azt viszont kevesen tudják, hogy nem csak a parlamentbe bekerült pártok kapnak támogatást. Azok is, amelyek nem érik el ugyan az 5 százalékos parlamenti küszöböt, de a listán legalább 1 százalékot szereztek. Mondjuk, ennek nincs különösebb jelentősége jelen esetben, de ez a támogatásara szolgál, hogy a látható támogatottsággal rendelkező parlamenten kívülieknek is legyen esélyük a megmaradásra.

Az elmúlt két napban sokan írtak arról, hogy a pénzmegvonás hogyan teszi tönkre az ellenzéket. Hát, nagyon, ez kétségtelen. A pártok költségvetésének meghatározó részét fedezi az állami támogatás, persze, vannak eltérések. A Fidesz büdzséjének 85, a KDNP költségvetésének 90 százaléka származik az államtól. A Jobbiknál ez 89, az LMP-nél 88 százalékban jelentkezik. Egyedül az MSZP tudott több külső támogatást mozgósítani, náluk 65 százalékot jelentett tavaly az állami apanázs.

Persze, ezeket az adatokat fenntartással kell kezelni, hiszen a pártok hallgatólagos beleegyezése miatt átláthatatlan és követhetetlen a pártfinanszírozás minden részlete. De kétségtelen, hogy állami támogatás nélkül a vegetálás szintjére kerülnének a pártok, esélyük sem lenne arra, hogy bent maradjanak a köztudatban, a parlamenti szereplés ehhez kevés.

Azért zseniális a húzás, mert úgy tűnhet, hogy a Fidesz saját magán szorít a legnagyobbat, hiszen ők jövőre közel egymilliárdos összegről mondanának le. És most nyugodtan, hátradőlve mosolyoghatnak azon, hogy az ellenzék harsányan tiltakozik, amin aztán a választópolgárok jól felháborodnak, mondván, a pártok az államon élősködnek.

A Fidesznek, persze, nincs aggódnivalója, hiszen az állami megrendeléseken felhizlalt oligarchájuk nemzeti nagytőkéseik simán kipótolják a kiesett bevételt. A pártok mögött mindig is volt holdudvar, akikkel win-win alapú játékot játszottak. Vagyis mindkét fél profitált belőle.

Dávid Ibolya korábbi kijelentésének biztosan volt valós alapja. Az MDF egykori elnöke azt mondta, a kormánypártok és az ellenzék 70-30 arányban osztoznak az állami költségvetésből szivárgó pénzeken. Mostanra viszont ez az arány a 100-0 arány felé közelít, a Fidesz mindent visz.

Így valóban ellehetetlenülnek az ellenzéki pártok. Úgy tűnik, a Fidesz Orbán Viktor nagyon fél a 2014-es választási vereségtől, és mindent elkövet, hogy előre eldőljön a verseny. A választókerületek átszabása, a választási törvény módosításai, és most az állami finanszírozás befagyasztása mind ebbe az irányba mutatnak.

De ne legyenek kétségeink, könnyen lehet, hogy a ciklus végén gyorsan módosítják ismét a törvényt, és visszaállítják az állami támogatást, de csak akkor, ha az több hasznot hoz nekik, mint ellenfeleiknek. Mint ahogyan tették ezt a „pofátlan” végkielégítések 98 százalékos különadójával. 2014-től ez már nem érvényes, mert akkor kell majd a saját embereik egy részét végkielégíteniük, hiszen jóval kevesebb országgyűlési képviselő lesz. És a j mamelukokat nem engedhetik el kistafírungozás nélkül.

Előző blogbejegyzésem után néhány nappal levél érkezett Puskás Tivadartól, íme:

A nyugat.hu „Fellázadt a Fidesz a KDNP ellen? címmel, 2012. április 14-én szombaton „Nemtudomka” szerzőtől írást jelentetett meg.

A cikkben egyebek között szerepel az alábbi mondat: „Puskás akkor úgy értelmezte az ellene folyó eljárást, hogy azért küldték el, mert színt vallott politikai hovatartozásáról.”

A fenti mondat nem felel meg a valóságnak, hiszen nem én, hanem a Vas Megyei Munkaügyi Bíróság ítélte az ellenem folyó eljárást politikai diszkriminációnak.

A bíróság ítéletében megállapította: „a bíróság az alperes 2006. május 12-én kelt, a Nyugat-dunántúli Regionális Mentőszervezet Szakmai Vezető megbízás visszavonását elrendelő határozatát hatályon kívül helyezi – a politikai vélemény miatti hátrányos megkülönböztetést is megállapító jogellenesség miatt. A felperest eredeti, Nyugat-dunántúli Regionális Mentőszervezet Szakmai Vezető megbízásába visszahelyezni rendeli.”

A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény 12. § (2) bekezdése értelmében kérem, hogy helyreigazító közleményemet kézhezvételét követő öt napon belül hasonló módon és terjedelemben közölni szíveskedjen!

Szombathely, 2012. április 19.

Tisztelettel:

Dr. Puskás Tivadar

Idézzük fel a történteket. A nyugat.hu 2006 májusában közölte a hírt, hogy leváltották regionális igazgatói posztjáról az országgyűlési képviselőnek megválasztott Puskást.

Részlet a cikkből:

„…Fidesz-közeli forrásaink szerint Takács Zoltán, az Országos Mentőszolgálat főigazgatója már januárban, a mentőfőorvos képviselőjelöltté való kinevezésekor leszögezte: nem tartja összeegyeztethetőnek a politikai szerepvállalást és a szakmai titulust.

Bár Takács Zoltánt telefonon többször egymás után sem sikerült elérnünk, Győrfi Pál szóvivő egy állásfoglalást adott ki, ami alátámasztja előbbi információinkat: „az Országos Mentőszolgálat egyik fő értéke – ahogy ezt elődeink már az 1980-as évek végén is deklarálták – éppen a politikai áramlatoktól való függetlenségben rejlik. Ezen értékhez jelenleg is, továbbra is ragaszkodunk” –  olvashattuk ebben.

A nyilatkozat leszögezi, hogy a menesztésre vonatkozó határozat kizárólag mentés-szakmai alapú: a 2005 áprilisa óta a regionálisan szerveződő mentősegységek a szakmai vezetőktől „új hozzáállást, megyehatároktól független operatív döntéseket igényelnek. Az első év vezetői munkájának értékelésekor Puskás dr. teljesítménye a megváltozott feladatok szempontjából elmaradt az elvárhatótól.” A képviselő azonban kivonuló mentőorvosként ezután is praktizálhat, munkaviszonya nem szűnt meg…”

Ezt követően indított Puskás munkajogi pert, és 2007 januárjában a bíróság vissza is helyezte vezetői pozíciójába, mint fentebb ezt írja is levelében, és idéz az ítélet indoklásából.

Szóval, való igaz, a felmondásban hivatkoztak arra, hogy a mentőszolgálat politikailag függetlenül működik. De nem a politikai hovatartozást kifogásolták, hanem azt a tényt, hogy Puskás – regionális igazgatóként – politikai szerepet vállalt. A mentőszolgálat vezetői Puskás teljesítményének csökkenésével indokolták a leváltást. Ehhez képest a bíróság megállapította a jogszabálysértést, mégpedig a politikai vélemény miatti hátrányos megkülönböztetés miatt.

Nos, nem vagyok jogász, de azt én is tudom, hogy a bíróság akkor vizsgál  bármiféle okból hátrányos megkülönböztetést, ha a hozzájuk beérkezett keresetben ez szerepel. Vagyis, ha a felperes – jelen esetben Puskás Tivadar – ennek megállapítását kéri a bíróságtól.

Ja, és még egy megjegyzés. 2006-ban szinte minden médium beszámolt az ügyről, és mind megjegyezte, hogy Puskást politikai okokból váltották le. Nem tudok arról, hogy bármelyiktől is helyreigazítást kért volna akkor.

Ritka, hogy a kereszténydemokraták a Fidesz javaslata ellen szavaznak az országgyűlésben. Annyira ritka, hogy eddig nem is nagyon került rá sor. A múlt héten viszont kemény ellenállást tanúsítottak, amikor az országgyűlési képviselői poszt összeférhetetlenségéről kellett voksolniuk.

Pedig a javaslat időközben jelentősen felpuhult. Először már 2013 szeptemberétől bevezették volna az új szabályozást, miszerint a képviselők csak egy helyről vehessenek fel jövedelmet, és persze, ez a hely az országgyűlés legyen. Kompenzációként megemelték volna a képviselői tiszteletdíjat, de eltörölték volna a költségtérítést (mostani nevén választókerületi pótlék), és átvariálták volna a lakhatási támogatást.

Később aztán új javaslattal állt elő a Fidesz, ebben a legfontosabb, hogy csak a 2014-es választások után lépne életbe. Az már régóta köztudott, hogy meg akarják tiltani a politikai álláshalmozást, vagyis, hogy az országgyűlési képviselő egyúttal ne lehessen polgármester, megyei közgyűlés elnöke, települési, megyei képviselő-testület tagja, kormánymegbízott, és alapjában véve állami alkalmazott sem.

De az új verzióban az is szerepel, hogy a képviselő ne folytathasson egyéb kereső tevékenységet sem, kivéve a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői munkát.

Nos, ezt a javaslatot akarta a múlt héten megvétózni a KDNP-frakció több tagja, eddig példátlan önállóságról és bátorságról téve tanúbizonyságot. A nemmel szavazó képviselők nagy részének egy, kisebb részének két mellékállása is van, közülük csupán hatan (köztük a kőszegi Básthy Tamás) vannak, akik csak az országgyűléstől vesznek fel jövedelmet.

De Puskás Tivadart, Szombathely polgármesterét már érintette volna a dolog, ő polgármesteri pozíciójáért havi 680 ezret kap, oktatóként további 120 ezret. Persze, mindez most már hipotetikus, hiszen 2014-ig, a ciklus végéig marad a jelenlegi helyzet, így maradnak a több helyről érkező jövedelmek is.

Ami viszont érdekes, a vitában elhangzott, hogy az országgyűlési képviselőség nem főállású tevékenység. És ezt a véleményt 1994 óta többen is képviselik, pártállástól függetlenül sokan voltak és vannak, akik parlamenti munkájuk mellett civilként is dolgoztak, vagy egyéb, keresettel járó állami megbízatást vállaltak.

Közéjük tartozik Ipkovich György, Szombathely korábbi polgármestere, aki szintén egy időben töltötte be a két posztot, de Puskás Tivadart is meg kell említenem újra. Őt, miután 2006-ban képviselővé választottak, elbocsátották civil munkájából, a regionális mentőszervezet éléről, azzal indokolva, hogy politikai szerepvállalása összeegyeztethetetlen munkájával.

Puskás pert indított és nyert, a bíróság visszahelyezte igazgatói székébe, amit csak 2010-ben, polgármesterré választása után hagyott el. Puskás akkor úgy értelmezte az ellene folyó eljárást, hogy azért küldték el, mert színt vallott politikai hovatartozásáról.

Pedig, ha jobban megnézzük a dolgot, nem ennek kellett volna az indoknak lenni. A rendszerváltás előtti években az akkori ellenzék, politikai oldaltól függetlenül együtt állt ki azért, hogy állandóan ülésező országgyűlésünk legyen, és a képviselőknek ez legyen a főállásuk. Indokolva több dologgal.

Köztük, hogy a képviselői munka egész embert kíván, nem szabad elterelni a képviselő figyelmét mással. És benne volt a dologban az is, hogy egy beosztottként dolgozó országgyűlési képviselőt akár a főnöke is befolyásolhat parlamenti döntésében.

Így is történt, az első parlamentben (1990-94) nem voltak polgármesterek, nem voltak egyéb civil foglakozást űzők. De aztán a dologba beletanult és a lehetőségeket meglátó politikusok felpuhították a szabályozást, az 1994-es választások előtt az országgyűlés (konszenzussal) eltörölte az összeférhetetlenségi szabályokat.

Most ezt akarja visszaállítani a Fidesz, szerintem egyébként helyesen. Jó, van a dolog mögött azért némi taktika, hiszen így (és persze a járási hivatalok létrehozásával) jóval több politikai munkahely lesz az országban, mint eddig. És kell is a hely a „kiöregedett” képviselőknek, és azoknak, akik a parlament létszámcsökkentése miatt nem jutnak más politikai megbízáshoz.

A kereszténydemokraták most ebben fordultak szembe a Fidesszel. A parlamenti matematika szerint, ha a Jobbik – mint ígérték – szintén nemmel voksol a végszavazásnál, meg is hiúsíthatják a törvénymódosítás elfogadását. És marad az álláshalmozás, és a több helyről bezsebelt jövedelem. Persze, csak azoknak, akik nem esnek ki a pikszisből, és sikerül bekerülniük az új, kisebb létszámú országgyűlésbe.

Miközben tegnap este hallgattam a Schmitt interjút, először azon járt az eszem, hogy tudja-e az államfő, és tudják-e a Fidesz vezetői, hogy itt most éppen intézményesítik azt a mutyira alapozó uram-bátyám rendszert, ami több mint száz éve jelen van hazánk közéletében, akárhány rendszerváltás is volt közben.

Mert az interjú mindenről szólt, csak a lényegről nem. Egy köztársasági elnök ugyanis nem egyszerű politikus. Egy politikusnak a támogatók elnézik, ha ügyeskedik, az más kérdés, hogy ellenfelei számára így támadási felületet is nyújt. De ez beletartozik a politikai versengésbe, ami azért nem hajaz lányiskolai szabadidős foglalkozásra.

Kínálkozik egy jó kis párhuzam, nem is hagyom kihasználatlanul. Orbán Viktor már a tavalyi első európai parlamenti kanosszajárás óta Magyarországgal, a magyar nemzettel azonosítja magát, és azt mondja, itt most az országot és népét támadják.

Persze, ő is tudja, hogy ez nem igaz, de hazafelé nagyon jól hangzik ez, fel lehet használni a saját tábor kohéziójának erősítésére, és lehet új ellenségképet keresni, saját magát áldozati bárányként feltüntetni.

De a miniszterelnöki szék politikai pozíció. A politikai verseny (választások) eredményeként került a pozícióba, és ő felel a kormány tevékenységéért. Így természetes, hogy a politikai küzdelmekben kap hideget, meleget, támogatást, elutasítást, kritikát, biztatást.

Amikor őt kritizálják, a kormányt és annak tevékenységét kritizálják, nem az országot. Hiszen az ország nem csak a kormánypártokból és azok támogatóiból áll. Legalábbis a demokráciák felől nézve így néz ki a dolog.

A köztársasági elnök pozíciója azonban teljesen más. Elvileg őt konszenzussal, vagy legalább konszenzusközeli alkukkal kellene megválasztani, hiszen ő fejezi ki a nemzet egységét, a pártok felett áll, és képviseli az országot. Igen, ő tényleg az egész országot képviseli.

Éppen ezért az egész Schmitt-ügynek és az akarnok hivatalban maradásnak kifelé, a nemzetközi politika felé van nagyon rossz üzenete. Hiszen már most is rossz híre van hazánknak, de – min fentebb részleteztem – a kormánykritika nem minősíti le az egész országot. Az államfői tisztség és tisztesség ilyen fokú amortizációja viszont igen.

Mindezek mellett minden felmérés, vizsgálat azt mutatja, hogy Magyarországon nő a korrupcióveszély, miközben eddig is magas szinten volt. Hogy a kormány és a parlamenti kétharmad által okozott demokráciadeficit az uram-bátyám Móricz által többször megírt világának kedvez. És most erre tesz rá egy jó nagy lapáttal a Schmitt-ügy. Amiből még akár jól is kiszállhatott volna Schmitt, de ezt a lehetőséget tegnap elszalasztotta.

És miért? Szerintem rövidlátó politikai okok miatt. Kezdjük azzal, hogy SP Orbán Viktor embere, a kormányfő volt, aki személyesen javasolta, miközben még a Fideszen belül is voltak ellenzői. Ha most Schmitt lemondana, akkor az személyesen Orbán Viktor veresége lenne, ezt pedig nem engedheti meg magának. Egyébként megengedhetné, hiszen mindenki tévedhet, de a saját tévedhetetlenségébe vetett hite ezt megakadályozza.

Van egy külpolitikai oka is. Biztosak lehetünk benne, hogy a külföld erősen megkritizálja majd SP döntését, és Orbán ezzel erősítheti a hazánk elleni nemzetközi összeesküvésről szóló álmait. És újabb ellenségképet lehet alkotni, azokét, akiknek a köztársasági elnök „sérthetetlensége” sem szent.

A belpolitikai ok ennél jóval egyszerűbb és racionálisabb. Van még néhány olyan törvénytervezet az országgyűlés előtt, ami azért – finoman fogalmazva – súrolja a jogállami határokat. Csak egyet említek meg, a választójogi törvényt, ami alapvetően írja majd át választási rendszerünket, és az elemzők szerint utcahossznyi előnyt nyújt majd a jelenlegi kormánypártnak.

Ezeket a törvényeket alá kell majd írnia az államfőnek. És mennyivel egyszerűbb, ha az az SP írja alá, aki eddig sem vacakolt semmiféle hezitálással. És nem valaki olyan, aki azért komolyabban venné a pozíciójával járó politikai ellensúly szerepét.

Úgy látom, mindezek miatt inkább vállalják a nyilvánosság előtt a mutyizás bélyegét, mint hogy a háttérben sikertelenek legyenek. Vagy hogy be kellene ismerniük a tévedést.

Lehetne akár azt is mondani, hogy íme, mégsem olyan diktatórikus a rendszer, hiszen vannak ellenvélemények és azok érvényesülnek is. De két dologra azért felhívnám a figyelmet. Először is, a frakciók által leszavazott javaslatokat nem tették talonba, csak jegelték, és felelősöket neveztek ki azért, hogy meggyőzzék a képviselőket.

A másik, hogy csak azok az ügyek hoztak ellenállást, amelyek a funkcionáriusok egzisztenciáját, politikai jövőjét veszélyeztetik.

Hiszen, ha vita árán is, de átment az általános és középiskolák, valamint az egészségügyi ellátások államosítása. Ezek ugyanis eddig is komoly terhet róttak az önkormányzatokra, a kisebb települések már régebben megszabadultak tőlük azzal, hogy kistérségi kezelése adták azokat.

A képviselők viszont megvétózták azt, hogy csak nagyobb települések alkalmazhassák főállásban a polgármestert. Jelenleg ugyanis a képviselő-testület maga dönt erről, így akár egy 150 fős faluban is lehet főállású a polgárok mestere.Vagyis megmarad ez a lehetőség, ami akár parkolópályát vagy időszakos egzisztenciát nyújthat a magasabb politikából időlegesen vagy véglegesen kicsúszó politikusoknak.

Azt is elutasították, hogy egy külső szervezet, például a kormányhivatal ellenőrizhesse az önkormányzatok költségvetését. Jelenleg ugyanis a gazdálkodást, vagyis a végrehajtást ellenőrzi az államkincstár, a kormányhivatal pedig a meghozott rendeletek, határozatok jogszerűségét. Ennek a vétónak a lényege, ugye, hogy a képviselő-testületek ezentúl is saját elhatározásaik szerint állítsák össze az éves költségvetést, és ezzel megtartsák hatalmi pozíciójukat.

Úgy tűnik – egyelőre – megúszták a megyejogú városok is. A tervezet eltörölte volna ezt a címet, és a megyei területfejlesztési pénzeket elosztó megyei közgyűlésekben egyenlő súlyúk lett volna a kisebb településekkel.

Márpedig jelenleg egy megyejogú város polgármesterének komoly politikai súlya van, gondoljunk csak arra, mekkora harc folyt Pécs vagy Szeged polgármesteri címéért. És arra is, hogy egy megyejogú város polgármestere szabad bejárással rendelkezik a minisztériumokba, és adott a lobbi minden lehetősége.A változtatással ez megszűnt volna, és kevesebb olyan pozíció lenne, ahol egy politikus igazán fontos embernek érezheti magát.

Nem véletlen, hogy a vita hajnalig tartott, úgy tűnik, a kormány nem hajlandó beadni a derekát. Meglátjuk, ki lesz az erősebb, de mindebből márt az is borítékolható, hogy a többi sarkalatos törvény elfogadása sem lesz fáklyásmenet.